vulkántúra 2025
23. Börzsöny Vulkántúra – 2025. december 13.
Szerző: Vörös Attila, MTSZ
Az idei Börzsöny Vulkántúra talán az egész év legszebb túráját hozta. A kora reggeli indulás után egyszerre értünk fel a Nagy-Hideg-hegyre a Nappal, és majdnem pecsételni is elfelejtettünk az ellenőrzőponton, a hidegpárna fölötti napkelte látványa annyira ledöbbentett. Életre szóló élmény, leírhatatlan, de kb. ez történt:
– Úúúúú ködpárna alattunk!
– Te, az ott a nap lesz, nem?
– Még két perc, és kiszínezi a felhőt, csak figyeld meg!
És kiszínezte.
A sötét, nyirkos, ködös erdőből 750 m körül szabadultunk ki, így a Csóványosig tiszta időben mentünk át a néhai vulkán kalderájának peremén. Csak a legsietősebbek hagyták ki ilyen körülmények közt a csóványosi kilátót, ahonnan döbbenetes panoráma jutalmazta a 133 lépcsőfok megmászását – és persze az addigi 900 m szintemelkedést.
Tökéletesen látszott a Vulkántúra útvonala, a Magas-Börzsönyt kialakító, óriási vulkán kalderája, hiszen reggel még minden oldala kilógott a felhőből. A hegység központi mélyedésében tejköd úszkált, észak felé fordulva pedig egészen a Magas-Tátráig elláttunk.
Gyors körülnézés után a Magosfa felé vettük az irányt, hogy a Sas úton átrobogva ereszkedjünk le a ködös Fekete-völgybe. A Csarna-patakon átkelve újabb rohamra indult a mezőny, a szelíden kezdődő emelkedő néhány kilométer után bevadult, és meredeken másztunk a Jancsi-hegy és a Holló-kő felé a nyirkos bükkösben. Utóbbinál értünk ki a ködből, és fürödhettünk meg újra a napsütésben. A Csóványosra visszanézve realizálódott, hogy milyen sok utat megtettünk már.
A felhő határán járva nehezen leírható élményben volt részünk, az éppen megfoganó költői képek születését egy-egy ízesebb káromkodás szakította csak félbe – az emberek néha kommentálják a meredeket, a csúszósat, a görgőset és persze a szépet is.
A Salgóváron és a Magyar-hegyen át ereszkedtünk le újra a mélybe, hogy a Bánya-patak völgyében csorogjunk vissza a Nagy-Hideg-hegy felé. A Vulkántúra legkeményebb emelkedői a Pintér hegyese és a Hanák-rét után támadtak a résztvevőkre, akik kora délután újra megláthatták a napot: a felhő teteje most a Nagy-Hideg-hegy csúcsa környékén hullámzott. Újabb pecsét, újabb kör tea, aztán az órámra nézve, vérszemet kapva a 9 órán belüli teljesítéshez, lefele már bele-belefutottam.
Bakancsban ez nem túl szórakoztató, futócipőben kellett volna nekimenni, úgysem volt nagy sár, az útvonal végig kiválóan járható maradt. Végül 8 óra 57 perc lett az időm, jövőre ehhez képest kell javulni. Köszönet a Hazajárónak az újabb hibátlan szervezésért!
Szerző: Mikonya György
BÖRZSÖNY VULKÁNTÚRA, 2025. DECEMBER 13.
42km> 2216m szint> 12 óra szintidő lehetőség
Kijelölt útvonal:
Királyrét-Kastélyhotel> Cseresznyefa parkoló> Nagy-Hideg-hegy> Csóványos> Fekete-völgy> Salgóvár> Magyar-völgy> Nagy-Hideg-hegy> Taxi-rét> Királyrét-Kastélyhotel
Tóth Ferivel és Asbóth Gyurival beszéltük meg, hogy együtt indulunk és érünk be a célba. Tóth Feri tizenegyedszer, Asbóth Gyuri hatodszor, és én nyolcadszor mentem végig sikeresen. Nagyon kemény menet volt. Vízszintes útszakasz minimális. A vulkán kalderáján haladva bokaforgató kövek nehezítették utunkat. Eddig mindig télies jellege volt a túrának, gyakran csak hómacskával lehetett haladni. De a mai napon havat nem láttunk, viszont volt köd, ködszitálás, sár, csúszós út, és néha még a napot is láttuk.
Köszönet a Hazajáró Honismereti Turista Egyletnek, a Börzsöny Akciócsoportnak és a Váci Reménység Egyesületnek az élményért! Ismét minden és mindenki a helyén volt!
Szerző: Palkó Noémi
Idén tűkön ülve vártam az indulást, hogy újra próbára tehessem magam a Börzsönyben. Nem is értem, hogy év közben miért nem jutott eszembe teljesíteni… mindegy is. A Galyavár után nem voltak bennem kétségek, tudtam, hogy megcsinálom.
„Megtört a magányom, amiben otthonosan éreztem magam.” – olvasom a tavalyi beszámolómat, amit megosztottak a Vulkán szervezői. Fura érzés van bennem. 2024 áprilisa óta futok félmaratonnál hosszabb távokat terepen. Mind megviselt. Számoltam a km-eket, hogy mikor kapcsolódnak be a fájdalmak, melyekkel meg kell küzdenem. Tudtam mikor mi jön, mire számíthatok, hogy 28-ig rendben vagyok, aztán 32-től épül a pokol, amiben a fájdalmaim könnyekkel enyhítem.
Egy ideje nincs. Se fájdalom, sem könnyek.
Megszoktam. Az iron távra való felkészülésem hatalmas erőt igényelt. Tavaly a Császta volt az utolsó terepmaratonom, majd átvette az uralmat a triatlon. Már hiányzott, így szeptember végével visszatértem előbb a Somlyóra, majd a Naszályra, végül a Galyavárra.
Reggel 7 óra 40 perckor indultunk el Királyrétről két futómmal Évivel és Balázzsal. Invitáltam őket, hiszen ez nekik egy újabb szintlépés. Szépen lassan eljutottunk odáig, hogy tudtam, megcsinálják. Fel is készítettem őket a legrosszabbra. Ez most kellett nekik, ahogy nekem is.
Ahogy az útra léptünk egyből jöttek az emlékek. Tavaly Cilivel kezdtük az elejét még lelkesen, ahogy most is. Rutinosan vettem már le az elején a kabátom és gyűrtem bele a táskámba. 1 fok volt, de azt éreztem meggyulladok a hőségtől. Kb 3 km után megbeszéltük, hogy mindenki a saját tempójában halad, ahogy jónak érzi. Az első pont után felvettem a saját tempóm és elindultam a Nagy-Hideg-hegyre. El is felejtettem, hogy ennyire hosszú az út a Sípályáig.
Gyors mosdózás, majd indultam tovább. Emlékszem, hogy tavaly megcsapott a jeges szél a hegytetőn. Most 7 ágra sütött a nap és esküszöm volt vagy 10 fok! Ebben a gyönyörű „tavaszi” időben indultam tovább a friss pecséttel a zsebemben. Sokan voltunk most is. Az egyszemélyes nyomvonalon szinte mindenki félreállva elengedett vagy kikerültem, ahol alkalmam nyílt rá.
Hajni, aki nemrég van a csapatomban terveztük a találkozót. Ő és a párja Barna 7 óra magasságában indultak Királyrétről és mondták, hogy biztosan beérem őket. Onnantól minden csajt megnéztem magamnak, hogy Hajni köztük van-e. Muris volt, ahogy mindenkinek szemtől szembe köszöntem.
Szépen jöttek a hegyek folyamatosan. Csóványos, Magosfa, Salgóvár. Eszembe jutott egy tavalyi emlék. Salgóvári emelkedő nagyon fájt. Többször megálltam pihenni. Mikor felértem a csúcsra üvöltve adtam ki magamból a dühömet. Most felértem és mosolyogva adtam át a pecsétgyűjtőt. Nem volt fájdalom, sem kényszerpihenő. Ahogy megköszöntem egy ismerős arc fordult felém és ugrott a nyakamba. Hajniiiii! – kiáltottam, végre találkozunk. Menet közben egy lány kérdezte, hogy én vagyok-e? Muris volt, mert a mögöttem lévő srác rávágta, hogy a Börzsöny mindenkit felismerhetetlenné tesz? Neem, Noémit követem régóta! – vágta rá Bea. Most én is követem! – mondta a srác és mosolyogva haladtunk felfelé. Fent készítettünk képet és úgy döntöttem, hogy egy darabon Hajniékkal megyek.
Rengeteget beszélgettünk a 22 km-nél lévő ponttól. Néztem a futótechnikáját, beszélgettünk a helyes frissítésről, pulzuszónákról, mindenről is. Egészen a 34 km-ig együtt futottunk. Úgy eltelt ez a 12 km, mint a sicc. Meséltem neki, hogy tavaly miket hallucináltam és akkor esett le. Kiértünk arra a részre, ahol eltört a mécses. Ahol fel akartam adni, csak nem volt térerő. Ahol percekig álltam az arcomat a tenyerembe temetve, hogy hogyan jutok haza. Most nevetve, csacsogva hagytuk magunk mögött a rossz emlékeket.
Nincs holtpont.
A Vulkánon… hogy a fenébe nincsen holtpontom??? Hogy a fenébe nem fáj semmim? A térdeimet éreztem, hogy fájnak, mikor már órák óta lépegettem lefelé a meredek lejtőkön, de azon kívül semmi. Okosan ittam az izót, vittem be a gélt és a kiszámolt sótablettákat. Nem volt tökéletes a rendszer, egyszer be is esett a pulzusom, mikor rájöttem a nagy beszélgetésben elfelejtettem szénhidrátot bevinni. Onnantól gyorsan pótoltam és vissza is állt a rendszer. Hard reset.
A táj gyönyörű volt. Csodavilág. Egyik ámulatból estem a másikba. Azt mondják aki fut, az nem figyel. A csodát, amit a Börzsöny ad nem lehet nem figyelni. Óránként változott a táj. Volt havas szakasz, volt neonszínű mohával borított mágikus erdő. Volt ahol jégcseppek potyogása törte meg a csendet, volt mikor 3 méternél nem láttam tovább a mindenszínű ködben. Ha balra néztem sárgás fény színezte a ködöt, jobbra kék volt, középen pedig zöldes árnyalatban pompázott. Némán csodáltam.
Több helyen nagy volt a sár, nehezen lehetett haladni. Idegörlő volt. A csapatom támogató üzenetei mindig jókor jöttek. Csokorban mind, ahogy engedte a térerő. Kivételesnek éreztem magam, hogy mennyien hajráznak nekem. Büszkén kihúztam magam és meg is indultam lendületesen. Az utolsó pár km-en találkoztam Ciliékkel, nosztalgiáztunk. A végén jött az igény az egyedül futásra. Volt még 6 km a célig. Elindultam. 5:45, 5:30, majd 5 perces ezrekben száguldottam lefelé, majd 15 órakor megnyomtam a stop gombot a Fenixen.
Megvan!
Megérkeztem fáradtan, de ép ésszel, sérülés és komolyabb fájdalom nélkül. Teljesítettem a távot. Igaz holtpont nem volt, de rájöttem, hogy ahhoz több kell. Nagyon jól esett elindulni és kicsivel több, mint 7 óra után megérkezni is. A nettó időm 6 óra 47 perc lett, így 45 perccel gyorsabb voltam, mint tavaly. Bent átvettem az oklevelem és tűkön ülve vártam a futóimat. Kisvártatva megérkezett Hajni, majd befutott Balázs, végül Évi. Mindenki nagyon jót ment és mindenki megküzdött a démonaival, önmagával.
Mondtam is Cilinek, hogy az ember a Börzsönybe érkezve mindig hátrahagy valamit. Leteszünk a terhekből. Most nem annyit, mint tavaly, de került le a vállamról. Fantasztikus volt mindenki, aki részt vett idén is legyen az futó vagy túrázó. Köszönjük a szervezést és a millió mosolyt, melyek körülvettek minket.
Szerző: Bökönyi Gábor
Vajon ki lehetett az a félkegyelmű, aki egy 42km-es Vulkántúra elött 2 nappal még leáll lábakat edzeni?…
Még a Rajtban, Királyréten illetva az után felfelé a P-, jelzésen nem is volt probléma, de Nagy Hideg-hegy (864m) alatt, pontosabban a Túristaház felé vezető utolsó meredek mászáson már éreztem hogy a mai napot nehezen fogom viselni.
6:50kor rajtoltam el Királyrétröl, és gyakorlatilag az elöttem haladó emberek hangját követve haladtam a Grófi úton felfelé, mert én már a fejlámpámat nem akartam előkotorni, viszont olyan sötét volt a köd miatt is hogy inkàbb csak tájoltam az irányt.
Hideg hegy alatt úgy 6-700m magasan a nap sugarai elkezdték át rágni magukat az inverziós ködpaplanon.
Volt már sok ilyenben részem, de valahogy mindig új oldalát mutatja ilyenkor a köd feletti ,,világ”.
Rakodó, Szabo kövek, Vilma pihenő, végül a 938m magas Csövànyos következett.
Csóvi kilátóba felmásztam mind a 136lépcsőfon, mert tudtam, hogy a Magas és az Alacsony-Tátra az tuti a köd tenger felett lesz!
Fel is másztam.
Így is volt.
Minden látszódott, Mátra, Tátra, Szitnya, Vepor-Polyana Besztercei hegység….
Csóványosrol leereszkedés Fekete völgybe ahol Sanyi Jakab és társai adagolták nekünk a forró teát, zsíros-vajas szalámis kenyeret, meg a zenét.
Mondanom sem kell hogy ujra a köd alá kerültünk a Vólgyben.
Én nem öltöztem túl.
Pólóban és hosszú nadrágban amin egy, a szokásos rövidnadrág volt kìvül.
Sapka….
Fogyasztás utàn elindultam felfelé az Északi gerinre, Kövirózsás, Holló-kő, Salgóvár felé.
Merev, lábakkal tapostam a sáros csúszos talajban az emelkedőket.
A nap itt is át törte magát, vagyis csak próbálta de nem annyira mint Hideg hegyen,vagy Csóvin.
Magyar hegy tetején valaki megszólít.
Még a tavalyi kígyómarásos történet érdekelte.
Beszélgetni kezdtünk, majd az elötte haladó haverja futni kezdett lefele a meredek sziklás saras keskeny úton.
Ember is nekilódul.
Aki mögöttem volt, szintén futni kezdett.
Nem volt más választásom, én is futni kezdtem.
Pedig elterveztem hogy hason lecsúszom a hegy lábáig mert már kő kemények voltak a combjaim.
Csak éppen a mögöttem jövőt nem tudtam hol elengedni, mert egy sziklaperem volt az út így nagy örömömre nekem is futnom kellett ….
Magyar hegy lábánál a Börzsönyi pataknál pecsét, frissítőpont.
Üstökben forró tea, asztalon kenyerek..zsíros…
Talàn itt az Északi gerincen volt a leghidegebb.
Jég potyogott a fàkról.
Mondjuk a völgyben itt ott fagyos falevelek voltak a puding szerű sárban.
Bànyahegy, majd az utolsó mászás következett fel Nagy Hideg-hegyre ujbol…
Ismét 5km emelkedő.
Azon kezdtem el agyalni hogy ha jönne most egy teknős béka simán ráűlnék hogy felcipeljen Nhh-ra mert még úgy is gyorsabb lennék…
Brutál volt kőkemény combokkal.. saras, csúszós,meredek.. az utolsó 5 méteren meg meg már azon röhögtem hogy ha felhozott volna az a képzelet beli teknős, itt sarkon fordult volna velem és vissza le vitt volna a hegy lábáig a völgybe
Még jó hogy nem űltem le megvárni azt a hüllő-taxit
Ezen a gondolatok után arra a következtetésre jutottam hogy lehet hogy ennem kéne mert már hülyeségeken jár az agyam, és eléheztem felfele.
Mielött bementem a pecsétemért a házba be is vertem 2 kókuszrudat kólával, ez úgy valahogy helyre rakott.
Utolsó 7km jött Nhh-tol le kurályrétre.
Nem nagyon akartam futni lefele, de amikor megnéztem hogy mikor megy busz Királyrétröl Kismarosra akkor úgy voltam vele hogy megpróbàlom….
1 órám van rá.
Dagonya, kőd, dagonya,köd …ahogy ereszkedtem le Magas Taxi rétre,majd tovább a Piroson királyrétre nem is néztem az időt,nem akartam magam ezzel is terhelni.. végül amikor visszaértem a rajt/cél ba akkor állt be pont a busz a megállóba.
Sokan vártak rá szerencsére.
Berohantam a célba, és Kenyeres Oszkár már tolta is nekem az oklevelet, pacsi,majd rohantam ki hogy elérjem a buszt.
42km 2363m szint emelkedés 2370m szint csökkenés 8,5 óra alatt a Börzsönyi vulkáni kalderán…
Szerző: Takács Krisztián Csipi
Több sebből vérző Börzsöny Vulkántúra – 2025.
A feladott Kör után jó volt újra “Hazajárni” a Magas Börzsöny vulkáni kalderájára…betegségből épp csak kiesve, rajtba utolsó utáni pillanatban beesve, most egyedül, mégse magányosan…
A rajtban konstatáltam, hogy az egyik botom egyik tagja otthon maradt, faszabaszki, Vulkántúra bot nélkül elégszopó, szerecsére a Kastélyszálló tulajdonosa kisegített egy kölcsönbottal, de a fő poén nem ez volt…
Fúgeci, most is öklendezek, az történt ugyanis, hogy elhagytam két zselét és mivel jót akartam menni így Magyar völgyben a ponton tarháltam egyet…nagyon kedves futótárs kérdés nélkül nyomta a kezembe a számomra ismeretlen zselét…nem is lett volna semmi baj, futottam tovább Bányapusztára, csakhát amikor a pofámba toltam a zselét, akkor az jött is vissza egyből a fél gyomortartalmanmal, ugyanis PARADICSOMOS volt bazmeg…
Kevés dolgot rühellek úgy, mint a paradicsomot ráadásul jó darabos volt…kiráz a hideg napokkal később is…
Iszonyat tényleg, még most is érzem a darabos paradicsompürét a torkomon…
Ettől függetlenül köszönöm a jószándékú és önzetlen segítséget, a zseléstasakot eltettem emlékbe…:-
Volt még egy NHH mászás, ne a problémát keresd, hanem a megoldást, szerencsére volt nálam még I:am fueling izópor, felütöttem töményebbre a kulacsomat, és így kitartott a lendület a célig…
Amúgy ez a szombat egy tökéletes nap volt, a Börzsöny extra gyönyörű volt, a szervezés és a társaság, mint mindig, ráadásul a célban extra meglepetés várt…
Börzsöny Vulkántúra 42 km/2200 méter szint, nekem most 5 óra 16 perc, verettem ahogy tudtam, jó része ennek a sportnak, hogy például olyan -amúgy tök haszontalan – tulajdonságnak lesz a birtokosa az ember, hogy háromszor egymás után is a felhők fölé tudunk mászni önerőből…tök jó.
Szerző: Kormos István
Régen voltam már a Vulkántúrán. Az előző években mindig volt valami, ami miatt nem tudtam elmenni rá, idén pedig abszolút nem mentem nagy távokat és szinteket sem, ezért néhány hete még nem is igazán gondolkoztam a részvételen. Aztán közeledett a túra időpontja és mivel már sok lehetőségem nincsen javítani az idei gyenge eredményeken, úgy gondoltam, hogy azért egy erős szépítésre igazán alkalmas lenne ez a túra. Na meg hát ez mégiscsak a Vulkántúra, ami az egyik legnépszerűbb túra az évben és most el is tudok rá menni, így kár lenne kihagyni. Úgyhogy reggel 6 óra előtt már Királyréten a parkolóban szedelődzködtünk, hogy bejelentkezzünk a rajthelyen, a Kastélyhotelben. Nem sokkal 6 óra után, még korom sötétben sikerült is elrajtolnunk és nekivágtunk a megmérettetésnek. A Cseresznyefa-parkolónál begyűjtöttük az első bélyegzést, majd “indult a buli”. Elkezdtünk drasztikusan emelkedni Nagy-Hideg-hegyre, ahova felérve csodálatos inverziós napfelkeltében volt részünk. Szikrázó napsütés a felhők felett. Lenyűgöző látványvilág. Sokat nem időztünk itt. Begyűjtöttük a bélyegzést, lőttünk egy-két fotót és haladtunk is tovább a Rakodó felé, hogy aztán a Börzsöny legmagasabb pontjára, a Csóványosra másszunk fel, ahol a harmadik ellenőrzőpont működött. Innen ereszkedés következett. A börzsönyi Sas-útról is nagyon szép kilátás nyílt, majd a Fekete-völgynél egy nagyon jó hangulatú ellenőrzőpont működött zsíros kenyérrel, teával. Nem is volt kellemes az ezt követő markáns emelkedő teli hassal, de leküzdöttük. A Holló-kőnél pihentünk egy rövidet, majd jött Salgóvár, az ötödik ellenőrzőpont. Salgóvár után még felmeneteltünk a Magyar-hegyre, majd kellemetlen, véget nem érő ereszkedés következett Magyar-völgybe, a hatodik ellenőrzőponthoz, ahol ismét tea, zsíros kenyér és minden egyéb rendelkezésre állt a túrázók számára. Itt is időztünk, elbeszélgettük az időt egy kicsit, majd elindultunk Bányapuszta felé egy folyamatos emelkedéssel, ami aztán egyre markánsabbá alakult és a Hanák-rét után durvult be igazán. Ilyenkor mindig nagy öröm felérni másodszor is Nagy-Hideg-hegyre, ahol a bélyegzés után frissítettünk még egy utolsót, majd elindultunk lefelé a Magas-Tax irányába. A rét után egyből volt még egy utolsó ellenőrzőpont, majd a Grófi úton a sötét sűrű ködben, néhány dagonyás küzdelem után ereszkedtünk vissza Királyrétre. Brutál jó volt! Szó szerint! Azt hiszem, hogy számomra idén az év legjobb teljesítménytúrája. A célban néhány célfotó után elfogyasztottunk egy jó babgulyást, majd elindultunk hazafelé. Nem egy könnyű túra ez, hiszen az összes szintemelkedés az első ~35 km-re sűrűsödik össze, de a hangulatos ellenőrzőpontok, a profi szervezés segítik átlendíteni az embert a nehézségeken. Köszönjük a szervezést a Hazajáró Honismereti és Turista Egyletnek! Jövőre találkozunk!
Szerző: Hidasi Gabriella
Vulkántúra 42 a Börzsönyben – az első Vulkánom, és már régóta hangolódtam rá, hol úgy, hogy ott a helyem, hol úgy, hogy isten ments! Még soha nem mentem 1500 m feletti szinteket, ez a 2216 m kb. olyan volt, mint 19-re lapot húzni. De végül sima liba volt, nem haltam bele, még holtpontok sem voltak, csak lépkedtem megállás nélkül, mint akin megnyomták az ON gombot. Jócskán a szintidőn belül, 10 óra 48 perc alatt sikerült végigjárni, na ez is meglepi volt! Az időjárásra nem volt panasz, lent köd, fent szikrázó napsütés. Sár az volt itt-ott, de az ilyenkor kötelező eleme a túrának… Bár én a hónak jobban örültem volna, de azt már megvolt november végén!
Szerző: Benkocs Balázs
Hegyikecske a Börzsönyi Vulkántúrán
Évek óta tervben volt ez a teljesítménytúra, de mindig közbejött valami. Idén azonban semmi sem állíthatott meg: indulnom kellett.
A rajt Királyréten volt, reggel 6 órára már ott álltunk, ahogy sokan mások is. Gyors regisztráció, és már indultunk is Nagy-Hideg-hegy irányába. Az útvonal nagy részét jól ismerem, de ezt a távot egyben eddig még sosem csináltam meg.
Vak sötétben kezdtük, de bő egy óra múlva már elképesztő napfelkeltében volt részünk a hegyen. Frissítés, fotózás, majd irány tovább a Csóványos. Gyors pecsételés után felmentünk a kilátóba is: lenyűgöző panoráma fogadott minket. A felhőtenger fölé magasodó csúcsok, a felkelő nap sugarai – és még a Tátra havas csúcsait is sikerült megpillantani.
Innen a zöld sávon haladtunk tovább a Fekete-völgy felé, ahol újra leereszkedtünk a ködbe, hogy aztán ismét kapaszkodjunk felfelé, immár a Honti piros vonalán, Magyar-hegy irányába.
A völgyben újabb frissítőpont várt, majd jött a Nagy-Hideg-hegy második megmászása. Itt már rendesen éreztem a lábaimban a sok fel-le hatását. A vége pedig már a sárban haladásról és a sötétben való futásról szólt, hogy időben beérjünk.
Köszönjük a szervezők munkáját, és hatalmas gratuláció mindenkinek, aki végigcsinálta ezt a túrát!
Kemény volt: 42 km, 2216 m szint – brutál.
Szerző: Sáfár Cecília
Amikor szétesik a világ, én a hegyen rakom össze.
Avagy Börzsöny Vulkántúra 2025
Induláskor még sötét volt.
Útközben ért a napfelkelte. Lassan, lépésről lépésre rajzolódott ki a táj, mintha nemcsak körülöttem, hanem bennem is világosabb lett volna.
Ez volt a 3. Vulkántúrám.
Voltam már itt hóban, fagyos sárban, most pedig néhol bokáig érő sárban. A Börzsöny mindig más, és valahogy mindig pont azt adja, amire akkor szükségem van.
Ez most nem bizonyítás volt.
Inkább a helyem megtalálása.
Amikor sok minden nem úgy működik, ahogy szeretném, amikor kicsit szétesik a világ – én így rakom össze. Lépésekből, emelkedőkből, csendekből, csacsogásokból, magányból és csapatból.
Kb. 42 km terepmaraton, a Csóványos kilátójának megmászásával, nagyjából 2400 m pozitív szinttel. Megnyugtató érzés megtapasztalni, hogy most, manapság, kevés edzéssel is megy. Nem erőből, inkább belülről: szívből.
Volt, amikor a felhők fölött haladtunk, a völgy eltűnt alattunk. Aztán később leereszkedtünk a homályba is. Kontrasztból most sem volt hiány.
A társaság…
Csipi szavaival élve: „néni gyülekezet”
És ennél jobban nem is lehetne megfogalmazni. Köszönöm nektek
Elfáradtam.
Na. Van ilyen.
De újra megtapasztaltam valamit, amit mindig jó emlékeztetni magamban: a felhők fölött mindig kék az ég.
És ha kell, én felmegyek oda érte.
Szerző: Tarnai Máté
Börzsönyi Vulkántúra – az inverzió csodáival
Királyrét – Cseresznyefa parkoló – Nagy-Hideg-hegy – Csóványos – Magosfa – Dósnya-nyereg – Sas út – Fekete-völgy – Jancsi-hegy – Holló-kő – Kövirózsás – Salgóvár – Magyar-hegy – Magyar-völgy – Bányapuszta – Szimandli – Aklok-rétje – Hanák-rét – Nagy-Hideg-hegy – Taxi rét – Grófi út – Taxi nyiladék – Királyrét
Idén sem maradt ki a Vulkántúra, ami a börzsönyi ősvulkán peremén vezetett körbe. Immáron 12. alkalommal teljesítettem a túrát. Az időjárás egy igazi csodával ajándékozott meg ma, sikerült kibukni a ködből és több csúcsról is a szenzàciós inverziót élvezhettük. Nagy-Hideg-hegyen direkt kimásztam a csúcsot, Csóványoson pedig a kilátót. A Sas út kilátópontjait sem lehetett kihagyni. A nyugati gerincen Holló-kő és Kövirózsás szolgált felejthetetlen látványokkal. Utána már úgy tűnt felmászott a köd magasra, de aztán Nagy-Hideg-hegy második érintésekor a hegycsúcs éppen kibukott a ködből, a sífelvonó már ködbe veszett.
Hó nem volt, a sár pedig kezelhető, így egy felejthetetlen napot élvezhetett az, aki ma a Vulkántúrát választotta Sok régi ismerőssel futottam össze, örömteli volt a viszontlátás. A 7:48-as időmmel pedig többszörösen elégedett lehetek, mert a fotók kedvéért sok percet „eldobtam”, ráadásul a közérzetem sem volt tökéletes. A Börzsöny ma meggyógyított.