vulkántúra 2010
9. Börzsöny Vulkántúra – 2010. december 11.
Szerző: Vaddino
Börzsöny Vulkán-2010
Annak a kellemetlen ténynek a tudatában keltem fel reggel 06:56-kor,hogy elaludtam,de cudarul.20 percen belül már a buszon ültem,és robogtam a 08:07-es zónázóhoz. Kismarosról még volt busz Szokolyára,de onnan jött a bemelegítő talpalás,amit igen gyorsan,mintegy 123 méter alatt meguntam,és stoppolásra adtam a fejem.Meg is állt egy autó,ki is vitt Királyrétre,09:30-kor már el is rajtoltam.Lámpát minek,legyen valami motiváció:D
Ahogy kiléptem az útra,majdnem dobtam is egy hátast a jégen.Elkezdtem a kapaszkodást,beértem egy csapat futót,velük kerülgettük egymást egy ideig.
A Kárpát hídhoz 25 perc kellett,ez egészen kellemesen hatott az egómra,a következő siratófalat pedig fújtatva,de végigfutva abszolváltam.Szép volt a havas Börzsöny,jólesett kocogni.Hamar megérkeztem a házhoz,még órán belül-bár ez annyira nem volt jó jel,kipörgetem hamar magam,az meg nem jó.
Csóviig beindult a hóágyúrendszer,vízszintesen esett a manna,és vágta az arcom a szél.Hamar eljött a tető,ahonnnan ismét jött a zuhanás:D
A Dosnya-nyeregben a pontőr kérdezte,messze van-e még Kétbükkfa-nyereg:DA szakállán jégcsapok lógtak.1:44 alatt értem ide.Innen jöhetett a Miklós-tető oldala,az új zöldön-jobban futható ez a széles dózerút,mint a régi ösvény.Tibettel találkoztam,és vele ereszkedtünk le a völgybe.A patakon való átkelést még száraz lábbal megúsztam,de utána,ahogy nekiindultam az emelkedőnek,hatalmasat zakóztam a vizes-avaros-saras trutyiban,ronggyá ázott a kesztyűm,így zsebrevágtam,és anélkül folytattam szitkozódva az emelkedést.Két kő talált el,az egyik a térdemet,a másik a tenyerem…
A gerincen cudar hideg volt,kilátás semmi,csak a végeláthatatlan hullámvasút.Abbahagytam a futást is,és nagyon lassan értem fel a Salgóvárra,3:59-es idővel pecsételtem.Fáztam,a kezemmel már fogni sem tudtam,bárhová dugtam,fázott kitartóan.Magyar-hegy nehezen jött el,utána viszont jól lejtett az út,kb 15 perc alatt leértem a völgybe.Szöszmötölés a ponton,majd erős gyaloglás a völgyben.Adtam magamnak egy és egynegyed órát a NHH-ig,amit nem sikerült tartani,ugyanis nem fűlött a fogam a futáshoz.Viszont szép volt a völgyben a hóesésben sétálgatni.Nagyon lemerevedett a lábam,mert vékony volt a nadrág,és a szél kikezdett a gerincen.Nem ment a futás,no.6:12-es idővel nagysokára elértem a menedékházat,és egy technikai szünettel később már indultam az utólsó szakaszra.Nagyon szigorúan kellett pakolni,ha le akartam érni a teljes sötétség előtt.Brigit értem utol a Taxi-réten,el is indult utánam,de elmaradt a Grófi út elején.A nyiladékba érve már semmi sem érdekelt,csak hogy esés nélkül leérjek.Nem sok mindent láttam már,csak azért imádkoztam,hogy ne essek pofára.Sorra értem utol az embereket,Bubut is,és nagysokára megláttam a sorompót.Ezen felbuzdulva megléptem egy hó alatt bújkáló gleccsert,amin akkorát estem,hogy volt időm a levegőben azon gondolkodni,mennyire fog ez nekem fájni:D.Fájt.Mint amikor kirántják a lábadat.Már csak a Benny Hill zenéje
hiányzott a háttérből,és teljes lett volna az összkép.
De feltápászkodtam,és elértem a célt,6:54 lett a vége.Nem egyéni legjobb,de közel áll hozzá.Elégedetten rogytam le egy székre.Gézáék már benn voltak,és megtudtam,hogy 1 ponttal kaptunk ki a Nemzeti Bajnokságban tőlük.Háát,ezt hívják mázlinak,részünkről meg pechnek.De legalább megszorongattuk őket:D
Köszönöm a rendezést,negyedszer is jóléreztem magam,nem csalódtam sem a rendezésben,sem a Börzsönyben.Jövőre újra itt leszek!
vaddino
Szerző: kertitraktor
vulkán túra először:
első alkalommal vettem részt ezen a legendás tt-n. terveztem, hogy előtte csinálok egy laza bejárást, de ez többször is meghiúsult, vagy az időjárás vagy a rossz bokám miatt. a bokám nem is jött rendbe teljesen, de szereztem egy szadomazo külsejű bokarögzítőt + kölcsön botokat és így már el mertem indulni.
negyed 9-kor vágtam neki másodmagammal az első emelkedőnek és az gyorsan kiderült, hogy csúszik (jég+sár). NHH-n felvettem a frissen vásárolt yaktrax pro hóláncot és kíváncsian vártam a hatást, de az sajnos egyáltlán nem volt impozáns. havon még csak-csak (de ott a speedcross is elég jó), jégen viszont ez sem ér semmit, úgyhogy továbbra is szögest akarok.
a terep nehéz volt, de a bot sokat segített. a vilati felé volt egy kis bizonytalanság a tájékozódásban, de először egy vadász, majd egy gps-es túrázó eligazított. a patakátkelés kalandosra sikerült, mert az egyik botot elragadta a víz. hosszan futottam utána, de végül meglett és egy kis tea meg egy fél szelet vajaskenyér után indultam tovább. a salgóvár felé vezető gerincúton szépen rámfagyott minden, aztán kicsit ki is fogyott a kraft a motoromból, de azért döcögtem tovább (kertitraktor üzemmód). a völgyben lévő frissítő személyzetét favágóknak néztem, de azért kaptam tőlük meleg teát a kulacsomba a belefagyott izo maradék helyére. itt kicsit tanácstalankodtam, hogy merre is kéne menni, aztán követtem a nyomokat (3 pár) a hóban. röviddel ezután komolyabb pit stop és amikor visszatértem az útra, megjelent mögöttem athosz és az emelkedő elején utol is ért. NHH-ra felfelé újra nagyon jól jöttek a botok. hamarabb felértem, mint gondoltam és már indultam is tovább. a taxi nyiladékot én sem szerettem, de hála a szerencsének és a botoknak, megúsztam zakó nélkül, pedig volt pár cirkuszba illő mozdulat. ahol lehetett, ott a vízben futottam, már nem számított, hogy átázik a cipőm. 6:27-tel értem be. bpm 157/178, nem lazsáltam. lapragnak ezúton is köszönöm a fuvart!
Szerző: csanya
Börzsöny Vulkántúra 2010
Nyolckor indultunk Lupusszal mert mi okosok vagyunk. Az már az elején látszott, hogy ez nem lesz egy könnyű menet a jég miatt. NHH-ra még lazázva felértünk együtt, aztán a Csóványosra menet Lupus lemaradt. Csodálkoztam is a Csóványoson mert nem volt ott pontőr. Aztán az új zöld kezdetén ott állt a pecsétes ember. Nem néztem be a zöld-zöld négyzet elágazást, hála a BÉF bejárásnak. A Vilati-háznál átlendültem a patakon a botokkal. Mivel pont elfogyott a tea is és a víz is így a patakból frissítettem és indultam tovább. A nyugati gerincen lefagyott a viharos széltől a jobb orcám. Magyar-hegy után a kis háznál pereceltem egy hatalmasat minek következtében a pontig tartó pár száz méter 15 percig tartott megtennem. Pont delet harangozott a nagybörzsönyi templom harangja mire a pontra értem. Kerek 4 óra. Ledöntöttem 3 pohár teát és gyalogoltam tovább. Futni nem bírtam, a térdem ki volt. Az NHH alatt értbe JB és Jakus úr. A házban még találkoztunk de le kellett üljek egy zselé erejéig. A Taxi ház felett estem újra egy nagyot és újra odavertem a térdem. Innen már csak vánszorgás volt a célig Botosember társaságában. Az NHH – Királyrét etap több mint egy óra volt…6.20 lett a vége. Nem mondom mi lett volna ha nem esek kétszer is. Ez így történt és ez benne van a pakliban. Zuhanyzáskor láttam, hogy egy pingpong labdányi duzzanat lett a jobb térdem külső felén. Mire hazaértem már teniszlabdányira nőtt. Most sántikálok egy picit.
Szerző: femina
Vulkántúra-kicsit másképp….
Mostanában kerülöm a TT.-kat, mivel a saját tempómban akarok futni és a lépéseimre is oda tudok figyelni. Bár szeretnék veletek együtt futni (ha máshogy nem legalább egy hegységben) , így részben érintem a túra útvonalát. A Vulkántúra is az egyik kedvencem, így Nagybörzsönynél (Magyar-völgy) kívántam becsatlakozni hozzátok. Szobról indultam és a Nagy-Gallán keresztül 20 km után értem el Nagybörzsönyt. Igazi magányos sport ez a terepfutás, a falun kívül senkivel nem találkoztam (bocsi volt 2 róka és 1 szarvas tehén). A terep nagyon nehezen futható volt, vagy a mederből kilépet patak sáros dagonyája, vagy a munkagépek által szétbarmolt túristautak okoztak nehézséget. A bot ilyen terepen nagyon nagy segítség, nélküle nem jöhetett volna létre….
Lacival találkoztunk volna a Magyar-völgy bejáratánál, de nem értem oda időben (mert 20 perccel hamarabb indult mint ígérte), így felszabadultan futhatott fel Nagy-hideg hegyre….Nagybörzsönytől végül a kék négyzet mellett döntöttem, hogy NHH-ig ledolgozzak valamit hátrányomból. Magas-Taxtól már a túra útvonalán futottam, igaz csak a felső parkolóig, mert a nyíladékot nagyon nem szeretem. Lacival egyszerre értünk oda, így nem sokkal előttem érhetett le…
Így 35 km volt, 1300 m, 4.20. 141 átlag Szeretem a trans-futásokat!
Szerző: Lúdtalp
Vulkántúra
8:15-kor állunk be a rajtgépbe, „indulhat? ” hangzik a kérdés – „már pörög”hangzik a válasz.
balazito (alias JB**) és Jakus Béla a társaim, de nem aggódom. Mindketten hosszabb kihagyás után vannak, ráadásul az én lábamon szöges van (Sarva), úgyhogy gond egy szál se…
Vagy mégis? 1800 killernél állok idén, a novemberem 150-es lett, kevesebb mint a szeptember (160), ismét betegségen túl, ráadásul kajailag is össze vissza voltam az utóbbi hetekben, ami anyagcserében nem túl szerencsés. Ráadásul előző este igen komoly vacsorát abszolváltam, úgyhogy az első harmad mindjárt
gyomorszájon vágással indul…
Azért persze bizakodó vagyok – mert úgy szoktam – meg különben is NHH-ig kényelmesen emelkedünk, s még így is csak 5 perccel vagyunk a tavalyi időnk mögött, amiből nekem 5:01 jött ki 2009-ben. Mivel idén 6:00-án belüli, esetleg 5:4x időt gondoltunk, nyugodt vagyok. NHH-ről lefelé amúgy is pihenő szakaszra számítok a szögeseben bízva…
Jön az első csalódás. Béla úgy zúz lefelé, mintha aszfalton dögentnénk, s a mélyülő hóban komolyan kezd felfelé araszolni a pulzusom. Csóvira felfelé egyre jobban fogy a szufla, érzem, hogy a combjaimból vissza nem hozható erőelmeket kell mozgósítanom. Ez az érzés már savküszöb felett szokott jelentkezni, és sajnos így is van, az órámra pillantva igazolódik a gyanú: rendesen bennjárok az anaerob zónában. Nesze neked alapozás…
Magosfáról lefelé megint Béla mögött lobogok, mögöttem balazito ugrál félre a lábam alól felreppenő ágdarabok elöl. Zúzunk lefelé, kezdek megnyugodni, amikor Béla satuféket nyom: „letértünk”. Nosza vissza ákron bokron át. A lendület eléggé megtört, nem éppen meggyőző tempóban ereszkedünk. 2:10 és Vilati még sehol. Korábbi években 2:00-nál szoktunk leérni, most se híre se hamva a pontnak. 2:15 körül leérünk a zöldön a völgybe. Kiírás „Vilati 1700m”. Na a jó…
2:30 nál indulunk a 2. hegyvonulat megmászásnak. Türelmesen próbálok kocogni felfelé, de nem javul a helyzet. Pulzus nem emelhető tovább racionálisan, a sebesség gyökkettő. Másodpercek alatt hátrakerülök, majd döbenetes iramban szakadok le. Mintha a másik irányba futnék. Makacsul kocogok mindennek ellenére.
Kétségeimet próbálom elhessegetni. Nem tudok időben végig menni? Gyalogoljak bele? Minden bajom van. Lépéseim már extrem rövidek, a levegő nem megy le, van, hogy megszédülök. Nem hiszem el… A rövid lejtők sem hoznak enyhülést annyira be vannak állva a lábaim, hogy nem tudok gurulni sem. Kocogok tovább makacsul, csak a Salgóvári pontnál szusszanok egy szemhunyásnyit, aztán ereszkedek lefelé, azaz inkább kepesztek a csúszós kövek között.
Fogjuk fel egy erős edzésnek, tartsunk egy kemény, de fenntartható zónát, és ne alkudjunk – egyezkedek magammal. Átütő siker nincs, de az idő viszonylag gyorsan telik, legalább azzal nincsen gond. Magyar-völgy 4:05. Tavaly mintha 3:30-on belül lett volna, de már nem forog az agyam. Nekiveselkedek, kocogok tovább. Előttem egy csajszi, egyre jobban húz el. Nem hiszem el! Gyűröm azért tovább, s mivel Ő időnként belesétál, mégis feljövök rá. A Bányapusztai emelkedő kivégez. A gerincen gyalogolok csak bele, próbálok erőt gyűjteni.
A piros kereszt első hosszabb emelkedőjét még futom, de a lépéseim már olyan rövidek, mintha hátrafelé mennék.
Hideg van metsző szél és havazás, a dzsekim keményre fagyott. Döntök. Innentől gyaloglok a hegymenetekben. El is kezdek haladni. Nyulamat megfogom, s a NHH-i th.-ban 5:19-cel pecsételek. Kilépek az ajtón: 5:20. Fáradt vagyok, az út számtalan
helyen porhóval fedett tükörjég. Béláék már lehet, hogy a célban vannak, de legalábbis min. 20 perccel előttem. Tavaly 32 perc volt le ideális körülmények között, most 40 -45-re saccolom. De hátha mégis??? Nem adhatok ekkora ziccert Balázsnak. Egy évig hallgthatom, hogy még 6 óra alá sem tudtam behozni….
Gyerünk! 5-10 perc között elérem az utazó tempót, engedem ahogy lehet, Térdelek kettőt, talajt fogok kettőt hármat a többi említésre sem méltó. Pulzus 80 % felett stabilan – nem is nagyon volt alatta ma. Még szerencse, hogy nem vagyok beíratkozva az olisuliba, mert ki is lennék csapva…. Időnként hatalmasat csusszan a cipőm, próbálok nem kitámasztani, csak pörgetni, de az még veszélyesebb. Feltűnnek csanyáék, ugranak félre „már aggódtunk érted” felkiáltással. „Én is magamért” válaszolok, s tolom neki. A piros keresztes beágazáshoz 5:44-re kell érni. Nincs meg: 5:45. Nem elég! Ráteszek még egy lapáttal, bár már nincs honnan. Zakózok, gyerünk tovább. Feltűnik a fémtraverz, az óra kegyetlenül pörög 6 perc még. Elérem a házakat, 3 perc még. Megvan a régi rajt 5:58. Híd, bejárat: 5:59:33. No comment.
Beérek a „szalonba” pacsi itt pacsi ott. Balázsék 5 perccel értek be előttem.
Futni kell, erősíteni, alapozni, killert és szintet gyűjteni – anélkül egy ilyen szintes pálya gáz. Rajta leszek.
Szerző: ganki
Mi is hazaértünk Yoyoval a Vulkántúráról. Bár a hazaút izgalmasabbra sikerült, kétszer megprödültünk az autóval a behavazott úton.
Későn indultunk reggel, későn is értünk célba, már nem láttunk egy ismerős futót se Királyréten.
De a túra jól sikerült, az elejét lazára fogtuk, aztán jól elfagytunk, de Nagy Hideg-hegyről futottunk tiszta erőből, hogy sötétedés előtt beérjünk.
Aranyos volt Yoyo, ahogy csúszkált a jégen, én csak hallgattam a hátam mögött a „juj”, meg „jaj”-okat. Aztán amikor a sikoly fél percnél is tovább tartott, akkor muszáj volt hátranéztem, hogy mikor kell elkapni Yoyot. Bár én a bottal se voltam ügyesebb, egyszer seggre estem, egyszer a botot hajítottam le egy völgybe. A Fekete-völgyi patakot sikerült beleesés nélkül átugornunk, ez volt a nap fénypontja. 🙂
Megvan a tanúlság is: -5 fokban bizony befagy az ivótartály csöve. Solkima pedig meghamisítja a hiúz által ejtett tetthelyt. A Börzsöny pedig csodaszép, mint mindig.
Gratulálok mindenkinek, aki futott ma bárhol bármennyit.
Szerző: Jaat
Vulkán peremén 2010
Közeleg a Tél….
A szél fagyos jajgatással űzi a jeges havat. A hideg levegő párát varázsol a lélegzetemből, amely deresre festi hajam, szemöldököm. A sötétben elveszve ballagok, felfelé a P sávon, Salgóvár felé, figyelem a taposás nyomot, mellettem fekete lyukként nyeli a havat a sötét. Mozdítom fejem, oda világítok, hmm „Elvis” koncert a vulkán peremén, ahogy OZ (Orosi Zoli) mondotta volt egyszer –„ Itt nem szabad hibázni”. Valahol, előttem jár a söprű, itt ha félrelépek, kegyetlen büntetés a jutalma. Támad a köd, gomolyog át a gerincen, olyan „omegás” a díszlet.
Hogy jutottam el idáig….háát nem szerettem volna kihagyni, ezt a túrát. Ezért bevállaltam, hogy 13 óra után rajtolok, legalább meg van a motiváció, meg ki van taposva az ösvény, meg megmarad kenyérvégeket rághatok. A rajt után hamarosan jönnek szemből, kicsit csodálkozva, kicsit viccesen köszönünk egymásnak, majd marad a magány, és K+ hideg tocsogós kapaszkodója, nem tudom mi a jobb: amikor folyik, vagy amikor megfagy a víz, de büntet mind a kettő. A K ngy a hegy elé térdelek, olyan igaz koppanósan, kezem ökölbe szorítom, ez már fáj….akkor legyen fájt. NHH berobogok a melegbe, közlöm a pontőrökkel, hogy ne is mondjanak semmit, csak üssék le az első NHH igazolást. Kilépve egy ismerősnek köszönök, jó tanáccsal is ellát: Csúszik!!
A következő pár méteren belül megint földhöz vág a „birkózógép” leporolom a havat, majd elismerően bólintok: „gyorsvagytesó”. Magosfáig keresztül fú a szél, átfáztam, alig várom a lemenetelt. Új Z sáv, nekem a régi jobban tetszett, valahogy „íze” volt annak a jelzésnyomnak, hozzátartozott Magosfához, kb. úgy, mint Ákosbá’ hambija,teája Királyréthez, kár érte. Leérek a patakhoz, keresztül gázolok rajta, a panzió zárva van, ránézek az órámra 16 óra. Hátizsák hasra, abrakolás, füstölt sajt, csoki, kóla, és hát hogy ne maradjak desszert nélkül, rátolok még egy kis gumimacit…Aztán jött a koncert.
Salgóvár, ember sehol, nincs mese, menni kell tovább, üldözni tovább a tömeget.
Magyarhegyen ködpamacsok szűkítik az amúgy sem tágas teret. Ereszkedek, menekülök lefelé. A völgyben utolérem a söprűt, mindenki boldog, én hogy most már mögöttem vannak, ők pedig, hogy én előttük.
A monoton kapaszkodás, lassan felőrli a gumimaci, és kóla tartalékjaimat, rádobok a kályhára egy kis fagyott csokoládét, fűteni kell.
P+ jön a köd, és itt van Elvis „Itt most, hogy fogok felmenni” című balladát adja elő, igen-igen lassú ritmusban…Vergődöm hóban, mint nyúl a csapdában, kapaszkodom, kapaszkodom. Síbusz út, még egy kis jégbalett, aztán belépek a fényre, a melegre. Lefelé még harapom a sajtot, és próbálom nem félrenyelni. Tax után utolérem a tömeget, örömömben bemutatok egy tompítás nélküli fenékre ülést. Lassan feltápászkodok, és kicsit sántikálva hasítok tovább, ránézek az órámra, eddig nem volt szemkontaktus, nem akartam magamat idegesíteni, és íme az első pozitív gondolat, Vilati óta:„ha a következő pár kilit megúszom lábtörés nélkül, akkor behozom 8 óra alá…”
Köszönet a Rendezőknek, Szervezőknek, Segítőknek: Atom volt a buli!
Jaat