vulkántúra 2011
10. Börzsöny Vulkántúra – 2011. december 10.
Szerző: femina
Vulkántúra 2011
Tudtam, hogy nehéz lesz. Utánanéztem az emlékeimben. Emlékszem. Megkerestem. 2005-ben 5 óra volt, igaz akkor csak visszafelé kellett felmenni a NHH.-re és még a régi Z-ön le Fekete-völgybe. Tavaly még nem mertem, tudtam, hogy nagyon köves, technikás terep. Idén már hazai pályán indultam. Pepe mondta, hogy velem futna, tudta mire számítson, hiszen múlt hétvégén együtt futottunk közel 4 órát. Örültem döntésének. Királyrétről népes csapattal indultunk, de elég hamar szétszórodtunk, igaz Z. Andris velünk maradt . Az első komoly emelkedőn fogott meg minket Balázs (4.47 ment), nagyon zihált, de igen nehezen távolodott csak tőlünk. Mondtam neki, nem lesz így meg a 4.30…Az új Z számomra ismeretlen volt, de igazán szemet gyönyörködtető. A Vilati házig dinamikusan mentünk, onnan kevésbé…Zsíros kenyérrel frissítettem, nem kellett volna…Hollókő, Salgóvár szenvedős, futható, de lassan haladtam. Magyar-völgy nem szeretem, futni kellett, mert később NHH.-re már biztosan gyaloglós. Nem éreztem már a lendületet, de Pepe utólag máshogy látta. Lefelé Királyrétig elindultam nagyon, mégis maradt bennem, igaz nem 31, hanem 35 perc volt, ami már biztató. Most úgy látom, hogy a lefelé sokat fejlődtem, nyilván a bokám jobban működik, de a felfelé sokszor vánszorgásnak tűnik, ott is futni kéne. Pepe remek formában van, ez a tempó neki igazán kirándulós volt, fiúk tessék rá figyelni!!! Végül 5.16 lett, 155 átlag, 5 órán belül meg kell csinálni!
Szerző: ez mi?
Sziasztok!
Az idei Vulkántúra volt az első,amin részt vettünk!A szinttérkép tanulmányozása után csak négyen maradtunk akik vállalkoztak rá,így egy kocsival indultunk útnak az Alföldről.Diósjenőn éjszakáztunk,majd fél ötkor kelés,gyors reggeli és irány a rajt!Kb. ¾ 7-re értünk oda és a kocsiból kipakolás után 6 55-kor regisztráltunk,de elindulni csak 7 05-kor tudtunk egy két betűs kitérő miatt!Ekkora már elkezdett világosodni.
Kiemelném,hogy olyan túrával még nem találkoztam,ahol a rajtnál is adtak forró teát!Respect!
Az első szakasz egyenessége és relatíve egyhangúsága ránk nem hatott,mert élveztük,hogy végre újra hegyek között vagyunk.Vidáman fényképezkedtünk,nézelődtünk,beszélgettünk,a berozsdásodott izmainkat járattuk be.Az első ellenörző pontot gyorsan elértük,majd lassan emelkedni kezdett az út.A Cseresznye parkoló után meg is pillantottuk a szezon első hófoltjait…gyors telefon haza! :)) A második pontnál – Kárpát-híd – voltak az egész túra legközvetlenebb,legpoénosabb pontőrei!Ismeretlenül is üdvözlöm őket!Kedvet csináltak az egészhez,pedig így is vidámak voltunk!Közvetlenül utána kezdődött a hegymászás a NHH-re!
Itt egyből kiderült,hogy súlyos hibát követtem el azzal,hogy túlöltöztem!Nem kellett volna a télikabát,csak egy esővédő vmi pulóverrel kombinálva.Na meg az sem tett jót,hogy felkészülés gyanánt az utóbbi három hétben kihordtam lábon egy betegséget,de. tanultam,majd du.-n munka éjszakába nyúlóan.Szóval felkészülés semmi!A felvonó környékén már komolyan lelassultunk és azt kezdtem érezni,hogy ezt nem egészen gondoltam végig előzőleg!De sebaj.Út közben találkoztam Kulcsár Attila barátommal,ami felvidított,az kevésbé,hogy úgy hagyott ott minket,mint a nyíl.
Aztán csodák csodája,nagyon gyorsan már fenn is voltunk a Hideg hegy tetején.Pecsételtünk,majd kimentünk a kinti padokhoz,mert annyira le voltunk izzadva,hogy bent maradva kevésbé száradtunk.Míg töltödtünk,befutott Brigi is,de aztán ő is csak huss.Lassan mi is szedelőzködtünk és a kalóriabevitel,ill. a lefele menet miatt teljesen visszatért az erőnk.Hurrá,az első hegyet túléltük!Belemelegedtünk a túrába.Innentől több csoporttal is össze-összeverődtünk és gyorsan telt az idő a Csóványosig!Itt szintén kaja,majd felmentünk a kilátó tetejére szétnézni.Őrülten fújt a szél,de a látvány lenyűgöző volt!Ahogy lejöttünk Bozsó és Cz. Levi egyből indult tovább,de én még L. Levivel együtt bekentem a lábamat,térdemet ízületi krémmel,így innentől kezdve szétszakadtunk és végig külön mentünk.Volt egy vicces jelenet itt.Jött egy lány pecsételni,de mivel elhagyta az itinerét,így a pecsétet a kezére kérte.Ilyet még az évtizedekig pontőrködő bácsi sem látott még.Jót nevettünk,de igazából az volt a nagy pillanat,mikor a Holló-kő tetején megpillantottunk az ellenőrzőpont mikéntjét.Nem tudtuk elképzelni,hogy azt hogy abszolválta a lány! :))
Magosfa után a nagy lejtő jött és a térdem jelezte,hogy létezik,így kénytelen voltam belerúgózni,de legnagyobb meglepetésemre rájöttem,hogy egész jól bírom combbal.A túra egyetlen egy negatívuma következett.A zöld jelzés rosszul volt felfestve egy éles útvonal-visszafordítóba,így ott negyed óráig kóvályogtunk egy vadetető körül,mire jött egy GPS-es,aki meglelte a kicsinyke kis lehajtót.Ha kell,viszek jövőre zöld festéket,de ezt a helyet jobban kellene kijelölni!!!A Fekete völgyi panziónál értük be Bozsóékat,de ők akkor sem vártak,hanem indultak tovább nélkülünk.Az ellátás fejedelmi volt,de ami igazán jól esett az a nagytermi kandalló.Pólóig vetkőztem,zoknit is le és ott szárítottam őket a kandalló márvány peremén.Reméltem,hogy ezt senki nem veszi rossz néven és hál’ Istennek nem kaptam el senki rosszaló pillantását sem.Nagyon jól esett,hogy a lábamat meg tudtam szárítani és újra be tudtam kenni.Ekkora már rájöttem,hogy erővel bírni fogom,mentálisan pláne,ami a kérdéses az az ízületek.
A panziótól egyből emelkedni kezdett az út és a Holló-kőig ki is purcantam rendesen,viszont a túra leglátványosabb részén jártunk,hisz a gerincről teljesen beláttuk a vulkán kráterét és azt,hogy honnan is jöttünk.A Salgóvár előtt összefutottunk egy bozontos szakállú természetőrrel,majd nem sokára három nyolcvan körüli öregúrral.Nagyot néztünk és megjegyeztük,hogy ők biztos nem az SZTK-ban kezdik a hetet.A Salgón megint pihentünk egy kicsit,de itt már kezdtük érezni,hogy szűkös az időnk,így tovább indultunk.A Magyar hegy után nagyon gyorsan ereszkedtünk és a völgyben lévő ellenőrzőpontnál is csak a tea miatt időztünk.Itt hívtuk fel a Bozsóékat és kiderült,hogy kb. húsz perccel vannak előttünk.Elindultunk és meglepődve tapasztaltuk,hogy nem nagyon akar emelkedni a táj a szinttérképpel ellentétben.Ehelyett az úton kellett bandukolni.Elég monoton szakasz volt,de a bányapusztai vadászháznál ismét nagyon ritkássá vált a jelzés és mivel az itinerben a bányapusztai kulcsosház közeléből kellett áttérni másik jelzésre,kicsit tanácstalanokká váltunk!Ráadásul eközben beértek minket olyan lányok,akik válltig állították,hogy a kék kör jelzésen kell megkezdenünk a kapaszkodást.Ezt nem fogadtuk el,továbbmentünk a szekérúton, és Levi észre is vette a következő kék csíkot.Mentünk tovább!Rohamosan kezdett besötétedni és szinte ezzel egy időben az út sáros,dagonyássá vált.Innentől lemondhattunk arról,hogy beérjük Bozsóékat és erősen kétségessé vált,hogy szintidőn belül be tudunk érni.Bár nem estünk kétségbe,de Levente szomorú volt,mert neki ezek a pontok hiányoztak,hogy meglegyen a bronz fokozata erre az évre.Mentünk tovább és nagy nehezen ráakartunk a piros keresztre.Ekkora már csak fejlámpával láttunk.A ponttól másfél órát írt a tábla a Nagy-Hideg-hegyig,de meglepetésre mi 50 perc alatt felértünk.Ekkora már nehezem tudtam csak tartani a 192 centis Levi lépteit.Le-le szakadtam,annak ellenére,hogy a saját tempómban semmi baj nem lett volna.Akár reggelig is tudtam volna kutyagolni így,mint egy kis fordulatszámú,nagy nyomatékú dieselmotor…:))Akartam én menni,de a lábam nem engedelmeskedett a gyorsítási parancsnak,sem a nagyobb lépéstávolságnak,így egykedvűen konstatáltam a Levi és köztem lévő távolság növekedését.Néha megállt és akkor nyertem rajta pár métert,de nagy átlagban 15-20 méterről követtem.Időközben eleredt a havaseső,majd a hó!Ekkor már nem beszélgettünk és a sötétben csak akkor szóltunk,mikor a félreállt embereknek sorra köszöntük meg,hogy elengednek.Legalább ez jó volt.Az úttáblák egyre közelebbre jelezték a csúcsot,csak azt nem tudtuk,hogy az a Kis-,avagy a Nagy-Hideg hegy-e!Aztán egyszer csak fény villant ki az oromról,így megnyugodva konstatáltuk,hogy ez már tényleg az utolsó emelkedő.Az órára néztünk és még volt 1ó 10 percünk beérni.Levente javasolta,hogy próbáljuk meg én meg már annyira nem éreztem semmit – fájdalmat,fáradságot sem – ,hogy beleegyeztem,hogy ne pihenjünk semmit,hanem pecsételés után azonnal menjünk tovább.A pontőrök azt mondták,hogy nagy valószínűséggel nem fog sikerülni,hacsak nem futunk,így kilépve az ajtón elkezdtünk futni!A sípálya felvonójánál nem kicsit volt izgi kimerülve,vaksötétben fejlámpával sáros,havas lejtőn futni úgy,hogy a fejeddel még kerülgesd a felvonó csápjait és az oszlopokat nem beszélve a kikerülendő túrázokról.Meglepetésemre ezt a futást én bírtam jobban,így mikor Levi belegyalogolt,akkor kicsit leszakadtam,aztán mikor ezt meguntam,akkor szóltam,hogy futás…:))
A Magas-Taxi turistaháznál megint elment 10 perc,mert kerestük az utolsó pontot,majd javasoltam,hogy ne pecsételjünk,ha nem találjuk,ha hiszik,ha nem,mi itt jártunk.Bosszantott az időveszteség,ami azért volt jó,mert erőt adott,de sajnos ezt már nem bírtuk behozni.A Grófi úton végül is futás közben rátaláltunk a pontra,így ott is vesztettünk egy percet a lyukasztással.Egész addig futottunk,belegyalogoltunk,kocogtunk míg le nem járt az időnk.Ekkor már a nyiladékban voltunk,nem messze a sorompótól,de esélytelen volt.18 55-től már csak gyalogoltunk de nem lehangoltan,hisz mindent megtettünk.19 05-re értünk be és mondtuk,hogy lekéstünk,de a pecsételős lány nagyon jó fej volt és 18 55-öt írt be,hogy megkapjuk az ajándékot és az oklevelet.Ekkor ugrott
be,hogy hoppá,reggel 6 55-kor pecsételtünk,de percre pontosan 7 05-kor léptünk ki az épületből.Ezt el is mondtam a lánynak,aki nevettet rajta.Adtam is neki egy puszit örömömben,bár így
csutakosan,büdösen,leizzadva nem hiszem,hogy esztétikus látvány lehettem.Sebaj. :))
Az út másik szélére vánszorogva betértünk a vendéglőbe,ahol már Bozsó és Cz. Levi benyomták a maguk babgulyás adagját.A hely tele volt túrázókkal,mindenki kedves volt és végre kezet rázhattam a főszervező Oszkárral is,aki meghívott minket ide.A gulyás iszonyat finom volt,de sajnos nem időzhettünk,mert rám még várt egy négyórás vezetés haza.
Köszönjük a nagy élményeket,a kitűnő(bár kissé enyhe)időt,a remek szervezést,a segítőkész szervezőket és a sok-sok kedves,mosolygós túratársat.Ha rajtam áll,akkor jövőre is jövünk!
Köszönettel.:Rácz Attila
Szerző: Bakony turistája
…végre egy túra, ahol nem Oláh-nak olvassák a nevem a nevezésilapon…
A Bakonyi Mikulás-50 (mely 45) utolsó kilométerein azon gondolkodtam, vajon mikor mehetett el az eszem, hogy korom sötétben, vasútoldalban, tökig érő sárban vonszolom magam… A válasz hamar megérkezett, mert másnap már a Börzsönyi Vulkántúra kiírását nézegettem, s azon agyaltam, hogy milyen „taktikát” válasszak a sikerés leküzdés érdekében. A „taktikát” kigondoltam, lélekben erősnek éreztem magam (mert mindig az vagyok), így elindultam. A rajtnál ismerős arcok. Kit innen, kit onnan, kit meg amonnan ismerek. Kitöltöm a nevezésilapot, nevezek!
Végre el tudják olvasni a nevem, s nem kérdezik meg, hogy Oláh(?) vagy mi a …. a neved? Bár a fülkeforradalmi hevület óta lehet, hogy jobb lenne, ha Oláhnak hívnának…
Szeretem a Börzsönyt! De betyár nem lennék benne. Sisa Pista sem bújkálna benne évekig ( a TEK vagy a sünök úgy is elkapnák). Lehet, hogy a fákról lehullott levél teszi, de olyan érzésem volt az egész túránt, hogy egyre kevesebb a fa a Börzsönyben! Duna-Ipoly Nemzeti Park ide, vagy oda, de nagyon kevés a fa a Börzsönyben. Mert valljuk meg felebarátaim, de több favágót és fatolvajt látni az elmúlt időszakban erdeinkben, mint dolgos kezeket, kik pótolják a tarvágást…
Itt az idő! Indulni kellene. A P x-es elágazásnál van az első ellenőrzőpont a „sunnyogók” miatt, majd következik a patinájában is szép „Kárpát-híd”, hol „szúnyoggal” és szaloncukorral kínálják a Nagy-Hideg-hegy irányába kullogó vándort. Hamar a ‘hideg-hegyen vagyok, s szerelvényt igazítok. Gondolataim a citromos sör irányába terelődnek, de inkább bezúzok három sportszeletet. Na menjünk a Csóványosra, hol volt sorstársam nyomja a pecsétet. A kilátóba nem visz utam, mert lehet, hogy a létra nem bírná el testem. A Magosfa következik, de nem látom a fátol a Tátrát…, de látom a Szitnyát és a Korponai-dombvidéket. Tegnap még Csábrág várát fényképeztem (ajánlom mindenkinek kit érdekelnek a várak, mert Csábrágnak még romjaiban is hatalmas romjai vannak), ma meg a Magosfa oldalából kutatom a várat, de nem találom. Kitérek a Miklós-tetőre, mert egy kérdésre tudni szeretném a választ. Futók futnak el mellettem, s le a térképről…, de már a Fekete-völgyi Panzióban iszogatom a teát, s pihenek. Egy vadásszal és hajtójával találkozom (vajon kire, mire vadászhatnak…), s úgy érzem Berecz elvtárs kopjafája környékén, hogy lassan az én kopjafám is az övé mellé kerül, ha nem iszom meg a WATT-omat. Hát megittam. Nem gondoltam volna, hogy az ilyen f….ság ennyit tud segíteni az emberen… Kipirult arccal és üde lehelettel (mert azért közben meghúztam a pálinkás butykost is) érek fel a Hollókőre. Belátni a kaldera peremet, az eddig bejárt út nagyrészét, és az elkövetkezendő útszakaszt is. Gárdistákat előzök és a Salgóvár csúcsán igazoltatom a túrafüzetet. Zászló a helyén! A Magyar-hegy oldalát kerülgetve, erős ereszkedővel érkezem meg a völgybe, hol teázgatva, sörözgetve, de nem elázva találjam a pontőröket. Én is húzok…., a teából, s indulok, mert csöpörög az eső, és a Hanák-rétre még világosban szeretnék érni. Ez a Hanák olyan lehet mint a Hanákné (politikai alapismeret)…, de leküzdöm, mit ahogy Hanáknét is leküzdöttük annak idején… A Nagy-Hideg-hegyre már setétben érkezem, s a meredek kaptatón úgy izzadok, mint kurva az oltár előtt. Kicsit pihenek, s felteszem a fejlámpám, hogy jobban lássam a házban dorbézolókat. A P jelzésen caplatok a Gróf-úton, kerülgetve a favágók „munkáját”, de csak nem akarom elérni a Király-réti végállomást! …de itt a műút, s itt van a turistaház. Kevesebb mint 11 óra alatt bejártam a VULKÁNT.
Köszönöm a szervezőknek, hogy itt lehettem! Láttam a „Hazajárót” is! Remélem legközelebb ellátogat egyik kedvenc felvidéki terepemre, az Oroszlánkői várba is.
Üdv: a Bakony turistája (ki mostanában csak a Börzsönyben túrázik)