vulkántúra 2022
20. Börzsöny Vulkántúra – 2022. december 10.
Szerző: Kenyeres Oszkár
Bizony rég volt 2002, mikor egy zord decemberi reggelen, Ákos bácsi büféje előtt fagyoskodva indítottuk el az első Börzsöny Vulkántúra 165 indulóját. A teljesítménytúrázás akkoriban még siheder korát élte, a terepfutás is gyerekcipőben járt és még mi is a szárnyainkat próbálgattuk. Azóta már sok víz lefutott a Nagy-Vasfazék-, a Csarna- és a Magyar-völgy patakjain, a Vulkántúra pedig olyannyira felcseperedett, hogy idén már a 20. születésnapját ünnepelte.
Ákos bácsi büféje már sehol, a rajtnak immár sokadik éve a Királyrét Hotel ad otthont, ahol most a túra előtti estén azon gondolkodtunk, hogy vajon bosszankodjunk a csapadékos hétvége miatt, vagy örvendjünk annak, hogy a másnapi túra délelőttjére éppen nem jósoltak esőt?! Pedig több év után végre nem toltak szombati munkanapot a Vulkántúrára!
Az eső végül az éjszaka elállt, és az előzetesen nevező 660 túrázóból szombat reggel 459-en rajthoz is álltak. És mintha a Jóisten is tudta volna, hogy kerek születésnapot ünneplünk: a Csóványosra már napsütésben ért a mezőny. Igaz, hogy a Magosfa után ismét a hidegpárna alatt találta magát a túrázó, de legalább az idei túrának is volt szebbik arca. Köd esetére igyekeztünk mi is fotótémát szolgáltatni: a túra útvonalán az elmúlt két hónapban 14 helyszínen újítottuk fel az irányjelző oszlopokat, vagy állítottunk újat speciális, vulkántúrás helymegjelölő táblákkal. Persze eltévedés így is volt, no meg kiszállók is, de 405-en idén is sikeresen teljesítették a távot. A leggyorsabb idén is Józsa Gábor volt 4 óra 12 perccel, míg a hölgyek közül Tiricz Irén ért körbe leghamarabb (5:06).
Bizony rég volt 2002, mikor egy zord decemberi reggelen, Ákos bácsi büféje előtt fagyoskodva indítottuk el az első Börzsöny Vulkántúra 165 indulóját. Ebben a 20 évben immár 7060 nevezőt indítottunk útnak és 6105-ször gratulálhattunk a sikeres teljesítés után a királyréti célban; ez 86 százalékos teljesítési arány. 2022 két szempontból is rekordot hozott: idén volt a legtöbb „első bálozó” (201-en) és a legtöbb új teljesítő (171-en). De persze ezeknél a számoknál sokkal fontosabbak azok az élmények, küzdelmek, erőfeszítések, katarzisok, amelyek 1-1 vulkántúra teljesítésével járnak, és talán ugyanolyan fontosak azok a barátságok, amelyek a vulkántúra kapcsán köttetnek. 2761 – 2022-ig ennyien teljesítették legalább egyszer a Vulkántúrát. Persze vannak sokszoros teljesítők is: Bell Sándornak és Pető Sándornak eddig minden évben gratulálhattunk a sikeres teljesítéshez. Bell Sándor barátunkkal idén sajnos már nem találkozhattunk a királyréti célban, ez év őszétől már az égi túraösvényeket tapossa. Hogy idén se szakadjon meg Bell Sanyi száz százalékos teljesítési sorozata, Takács Krisztián Csipi barátunk duplán nevezett, magával vitte Sanyi itinerét is, és azt lepecsételtette az összes ponton. Mindezt a Körről beesve, ahol 29 óra letolt 152 kilométert (7100 méter pozitív szintemelkedéssel) az esős, ködös börzsönyi rengetegben.
Az idei Vulkántúra másik meghatározó pillanatait is Királyréten élhettük meg: régi, jó barátunk, Szűcs Sándor, a túra céljában kérte meg Bori Bianka kezét, aki természetesen igent mondott. Ilyen megható pillanatok színesítették a 20. Börzsöny Vulkántúrát, amelyről 2002-ben még nem gondoltuk, hogy ilyen szép történetet fut be. (Mondjuk 2002-ben azt sem gondoltuk, hogy egyszer a királyréti célban a háború elől menekülő kárpátaljai magyar barátainkkal nézünk téli foci világbajnokságot.) Jövőre immár a 21. Vulkántúra következik; addigra remélhetőleg saját honlappal gazdagodik a túra az elmúlt 20 év statisztikáival, beszámolóival, képeivel!
Köszönet segítőinknek: Csapó Ágota, Károly Viktória, Kenyeres Lilla, Kenyeres Vanda, Pávó Balázs, Szabó Hanga (Királyrét), Koller Júlia és Biczó Tamás (Cseresznyefa-parkoló), Nyéki Tibor és Tóth János (NHH), Kerecsendi Nándor (Csóványos), Jakab Sándor, Roskó János és Sági Gábor (Fekete-völgy), Benke György és Gérczei Zoltán (Salgóvár), Bogdán Botond, Fóti Gábor, Hansághy Zsolt és Karsai László (Magyar-völgy).
Szerző: Stabat
Tizedik Vulkántúra. Rendszeres beszámolóim 5 után elhaltak. Nem biztos, hogy kár érte.
’18-ban Sanyi bá vitt a rajtba, 6-kor rajtoltam, fél egyre értem be. ’19-ben az Áprily-n szerzett sérülés nyomán fáslizott bokával toltam. ’20-ban a járvány miatt elmaradt, de azért csak áttekertem, és végigjártam az útvonalat, igaz, csak a Cseresznyefa parkolótól. A Magyar völgy felé tartva leghőbb vágyam egy forró tea volt. Persze nem volt ott senki. A legkeményebb rész a vége felé adódott, mikor felültem a biciklire, és legurultam Királyrétig, majd megfagytam. ’21-ben Nógrád és Királyrét közt eltévedtem a bicikliúton. Mintha nem tekertem volna arra már épp elégszer. A letaposott nyom vitt egyenesen, a bicikliút meg jobbra kanyarodott. A szűz hóban aztán kínlódtam rendesen, erősen megfáradva értem a rajtba. Ugyanaz a történet ismétlődött, mint ’17-ben. Túra közben jutott eszembe, hogy a szétázott cipőben hogyan fogok hazatekerni. Ugyanúgy oldódott meg, mint akkor. Otthon aztán elolvastam a korábbi beszámolómat, és újfent konstatáltam, hogy milyen hülye vagyok.
Szóval egy nem hivatalossal együtt a tizedik Vulkán. Mindenféle eü. problémák árnyékában, egyben valami nem érdekel hangulatban. Pl. nem ehetnék ezt-azt, nem érdekel, vállalom a következményeket. Meghúzott achilleszről nem tudom, hogy fog-e fájni, végül is, ha igen, attól még ez a túra belefér. Hála Istennek, jól muzsikált. Erőnlét, különösen az emelkedőn, nem valami fényes a kihagyás miatt. Eddig a nyafogás.
Egy óra biciklizés után fél kilenc felé rajtolok, valamivel Csipi után. The Man of the Börzsöny. A Kör után. Jól vagy? Az túlzás. Első ponton megkapom a megérdemelt letolást. Nem szedted le a szalagokat! Az lehet. Mikor? A vándortúrán. Nem is voltam ott. Miért nem voltál? Na, ez az. Csörgedező patakok vidítanak, és a napsütés. A lábaim nem úgy visznek, ahogy szeretném, négyre nem fogok beérni, nem baj. Csipit látom magam előtt, de csak NHH-en érem utol. Pecsételek neki, és Sanyi bácsinak is. Tegnap szakadt az eső, hogy viselted? Azt nem lehet elmondani. Ahogy a csodát sem, ami fent a hegyen várt. Szabályosan meleg van. A gerincen változó a helyzet. Már majdnem Csóványosra érek, mikor jobbról köd konda támad, és megeszi a kilátót. Legalábbis így látom, pedig fentről szét akartam nézni. Végül mégsem ette meg, felmentem, megérte.
Marciék pont mennek fel, mikor kezdem a lejtmenetet, éppen Csipi után. Csöndben kocogunk, egyszer csak megszólal: De az egészben az a poén, hogy a Ködös Börzsönyön elvesztett fél pár kesztyűmet megtaláltam. Kiáll, továbbmegyek, Marciék utolérnek. A Vilati mellett nagyüzemben kenik a kenyereket, hála érte. Egyet elveszek, indulok, jön Piroska is. Pár szó. Egy darabig Marciékkal tartok, a tempó nem éppen az aktuális formámhoz van igazítva. Salgóvár az apró lépések politikájával könnyebb. Gyurit hiányolom. Magyar völgyben Zsombor, Fruzsi, Judit. Egész nap ezt a pillanatot várták. Én is gondoltam rá. A nem éppen kedves szakaszon velük beszélgetve haladok, és gyorsan a végére is érünk.
A NHH a reggelihez képest más arcot mutat, de végül is örülök, hogy felérek. Fél négy, még látok, de lefelé vigyázni kell. Tax előtt úgy érzem, hogy csavarja a hasam, elkezdek hűházni, mi lesz ebből. Nem lett semmi. Akkor veszem észre, egy lány van a fák közt, sürget, menjek már gyorsabban, félig hasonló megfontolásból. A szükség nagy úr. A vége felé már alig látok, de engem észrevesznek. Tomi, Lajos, majd Sz. Zoli. Jól vagy? Nem. Most speciel jól vagyok, csak amúgy nem. A bablevest gyorsan elfogyasztom, asztaltársaimat otthagyom, vár a bicikli. Kicsit esik, volt már rosszabb is. Amikor nagyon esett. Vagy amikor lemerült a lámpám. A kedvezőtlen előjelek ellenére – hála Istennek – nagyon jól sikerült a nap. De a nap embere Csipi. Éljen soká, gratula, örülök, hogy szakaszonként együtt mehettem vele.