Hazajáró (a kárpáti vulkánokra)

„A Börzsöny megragadja még azok lelkét is, akik nem kimondottan rajongói a természetnek; és nem találjuk egyhamar párját más középhegységben, mely olyan romantikusan szép volna, mint a mi Börzsönyünk. Szépségeit, bár bőven vannak, keresni kell. Hegyi patakok, zöldmohás sziklaoltárok, zúgó erdőrengetegek fölé magasló bércek, várromok, drámákat jelző keresztek állítanak meg itt is, ott is. Vannak füves hegycsúcsai, ahonnan ujjongó életörömmel tekinthet végig az ember; és vannak zord, sötét völgyei, ahol emberi gyarlóságunk érzete belénk fojtja a szót; ezernyi titkos szentélye, ahol a természet könyve nyitva fekszik előttünk, hogy olvassunk benne.” (Szentgyörgyi Sándor: Nemzeti parkunk a Börzsöny legyen!, 1926)

Nem mi mondtuk, de mi is mondhattuk volna. A Kárpátok belső vulkáni sorát megnyitó, a Duna és az Ipoly zugában görnyedő Börzsöny, mint szűkebb pátriánk, akkor is a legtöbbet jelentené számunkra, ha semmi különöset nem mutatna. De így, hogy a külső szemlélő számára is kivételes csodákat rejt, el lehet képzelni, hogy nekünk – akik itt születtünk, itt élünk, itt túráztunk először, itt szerettünk bele a vulkáni formákba – mit jelent. A Börzsöny-szerelemből 1999-ben nőtt ki a Börzsöny Akciócsoport, amely összegyűjtötte a hegység azon rajongóit, akik közösségben is szerettek volna tenni a hegységért. Ebben a közösségben született meg a Hazajáró című turisztikai-honismereti magazinműsor gondolata. A sorozat 2011. október 9-én debütált a Duna TV-n. A műsor célja a Kárpát-medence természeti, kulturális értékeinek, történelmi emlékeinek és az ott élő magyarok mindennapjainak a megismertetése. Egy adás általában a két szereplő egy-egy kistájon tett 2-3 napos túrájának, kirándulásának az összefoglalója. A sorozat felbecsülhetetlen értékű kordokumentum, továbbá egyedülálló földrajzi kincs, hiszen a stáb olyan eldugott természeti helyekre is eljutott, ahol se előtte, se utána nem járt még kamera vagy más forgatócsoport. Jelenleg (2025 végén) a 14. évadnál és 410 epizódnál tartunk.

A sorozat koncepciója szerint a trianoni határon túl fekvő, elszakított területekre fókuszál, de vajon ki gondolta volna 2020 elején, hogy egy járvány akadályozza meg külhoni forgatásainkat. Márpedig 2020 márciusában beköszöntött egy új világ korlátozásokkal, határlezárással, nekünk pedig fogytán voltak filmjeink. Így fordult figyelmünk a Börzsöny felé, ahol egykoron megismerkedtünk a természettel és a természetjárással, és amelyhez ezer szállal kötődünk, így szinte jutalomjátékkal ért fel a hazai helyszínek bemutatása. Tudtuk, hogy a 26 percnyi műsoridőt akár tízszer is meg tudnánk tölteni, így a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy mi kerüljön bele a filmbe, és hogy „melyik kezünket vágjuk le”. Végül a dél-börzsönyi kismedencék bejárása után bevettük magunkat a Magas-Börzsönybe, ahol egy kisebb vulkántúrát tartva felvillantottuk a legérdekesebb természeti értékeket és a legfontosabb turisztikai attrakciókat. Az itt forgatott filmünket itt tudjátok megtekinteni.

Mivel a vírus májusra sem tágított, így sor kerülhetett a Dunakanyarra is, ahol már eleve két filmmel számoltunk. Mert ki ne ismerné a jellegzetes látképet, ahogy a Duna egy merész kanyarulattal áttöri magát az egykor összetartozó vulkáni hegyrendszer, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny között. Mindkét oldalról ikonikus a látvány, amit sokszor, sokan megénekeltek már. Mi annak jártunk utána, hogy mit rejt a díszes kirakat. Az első részben a Duna balpartjának ismert és ismeretlen helyszíneit járva, kerestük a választ: hogyan képes megmaradni a Dunakanyar ősi szelleme, a települések sajátos identitása és arculata a tömegturizmus, a terjeszkedő agglomeráció és a tömeges betelepülés hatásai közepette.
Miután kicsodálkoztuk magunkat a balparton, áthajóztunk Dömösre, hogy onnan nézzünk vissza, miközben bebarangoljuk a Visegrádi-hegység vad sziklákkal övezett parkerdőjét. Szívében királyságunk hajdani központja, Visegrád és környékének középkori emlékei, későbbi sváb öröksége a mai napig meghatározzák a Dunakanyar képét és szellemiségét, így itt a természeti szépségek mellett előtérbe került a kultúrtörténeti örökség is. A film azon a szakrális ponton ért véget, ahol a Duna két ágra válik. A kisoroszi szigetcsúcsról tekintettünk vissza bejárt utunkra, egyik oldalon a Börzsöny, a másikon a Visegrádi-hegység intett búcsút.

De kissé rugaszkodjunk messzebbre a kárpáti vulkánok kedvéért. Mint közismert, a Kárpát-pannon térség több százmillió éves fejlődésének egyik leglátványosabb eseménysora volt, a több mint 22 millió éven keresztül tartó vulkáni működés. Ennek eredményeként alakult ki a Kárpátok kettős vulkáni vonulata, amelynek belső övezetét az Északi-középhegység hegységei – Visegrádi-hegység, Börzsöny, Cserhát, Mátra, Zempléni-hegység – alkotják. A külső vulkáni ív már a Felvidéken húzódik (Madaras, Újbányai-, Selmeci-, Körmöci-hegység, Jávoros, Osztrovszki-hegység, Korponai-dombság, Polyána, Vepor). A két vulkáni ív az Eperjes-Tokaji-hegységtől keletre már egységes lánccá egyesülve folytatódik tovább (Vihorlát, Szinyák, Avas-hegység, Kőhát, Gutin, Lápos-hegység, Széples, Kelemen-havasok, Görgényi-havasok, Hargita, Csomád). Alább az ezekben a vulkanikus hegységekben készített filmjeinkből láthattok válogatást.

Újbányai-hegység

A Garam, miután szülőföldjét, a kárpáti magaslatokat elhagyja, de mielőtt még bevégezné útját az Alföldön, átfolyik a Selmeci-körhegységen. E vulkáni hegycsoport egyik tagja, a – Zsitva-völgyével a Tribecshez és a Madarashoz kapcsolódó – Újbányai-hegység. A külső és belső természeti erők addig építették és pusztították, míg kialakították mai képét: erdős hegyoldalak és hegyi legelők, andezit kőtengerek és merész ormok jellemzik. Völgyeiben magyar nemesek és szerzetesek, német bányászok és tót famunkások hagyatékai: templomok és várromok, ódon bányavárosok és hegyi szórványtelepülések jelölik ki a magyarság északi nyelvhatárát. Az itt forgatott filmért ide kell kattintanotok.

Madaras-hegység

„Magyar turisták a hegyen, hol még a madár se jár, azt hiszem kevesen voltak. A Ptacsnik, vagyis a Madár-hegy a Nyitra-völgyet kelet felől hatalmas falként határolja, 1000 métert meghaladó számos csúcsával szebbnél szebb kilátásokat nyújtva. Hatalmas hegyvidék ez, óriási erdőségek, érdekes sziklarészletek, bájos völgyképek a nyitrai s a barsmegyei oldal felé.” Több, mint százszor lett már ősz Jász Géza 1916-os nyári sétája óta, és a történelmi Bars vármegye legmagasabb pontját hordozó Madaras bájos képe mit sem változott. A Kárpátok külső vulkáni ívén, andezitből felépülő hegység bükkösei nem sokat vénültek. Lávával takart hátainak sziklatornyai alig erodálódtak valamit. Gerinceiről is ugyanúgy futnak le mélyre vágódott völgyei a Nyitra és a Garam mentére. De odalent már sok minden megváltozott, lassan kihalt a völgyekből a magyar szó. Már csak középkori várakban és kastélyokban élnek tovább múltunk szép emlékei. Ebben a hegységben annyi jó hely van, hogy két filmben mutattuk be: előbb legmagasabb csúcsát másztuk meg, majd nyugati oldalán néztünk körül.

Selmeci-hegység

„Éjszak felé az egyre magasabbra meredő hegyeket sűrű erdőségek borítják, lombos erdők, a legéjszakibb részen fenyvesek is. Csak a Selmeczbányát körűlölelő hegyek egy része kopasz még. E meztelen ormokat tekinthetjük az egész hegycsoport törzsének. Innen ágaznak ki a fő völgyek minden irányban. E részen az egész vidék valóban csupa hegy-völgy. A selmeczbányai hegycsoportban legmagasabb a Szitnya hegye, melynek kopasz tetejéről messze terjedő gyönyörű kilátás nyílik.” Kedvet kapva Sajó Sándor szavaitól a széles Felvidék legnagyobb kiterjedésű vulkáni hegységébe, az Ipoly és a Garam között elterülő Selmeci-érchegységbe 2012 telén indultunk forgatni. Igaz, hogy a táj mai arculata jócskán erodálódótt: a selmeci ősvulkán tűzhányói már évmilliók óta pihennek; az utóvulkáni működésből fakadó ércesedési folyamat kincseit, az aranyat és az ezüstöt már régóta nem bányásszák; a legmagasabb csúcson, a jellegzetes Szitnyán sem működik már a régi turistaház; és a hegység szívében elterülő varázslatos Selmecbányáról is kikopott már a magyar élet, de így is van miért ide „hazajárni”. Az itt készült filmünk olyannyira meghozta kedvünket, hogy később még egy részt leforgattunk a hegység déli oldalán.

Körmöci-hegység

A Felvidék szívében van egy hegység, ami önmagában erdőkkel sűrűn benőtt, szépségesen hullámzó hegyvonulat képét mutatja, mégis, magasabb és sziklás csúcsokkal ékes északi szomszédjai árnyékában manapság kevesebb figyelmet kapott turista körökben. Pedig belsejében rejlő kincsei miatt Európa-szerte nagy hírnevet szerzett magának. Gyomrából évezredeken át bányászták az aranyat; vegyes erdőkkel borított hegyei katlanában pedig valódi ékszerdobozként csillan meg a napfényben a Felvidék leghíresebb bányavárosa, Körmöcbánya, ahol a világ legrégebbi pénzverdéje működik. A Körmöci-érchegységet északról a Nagy-Fátra, délről pedig a Garam völgye és a Selmeci-hegység határolja. A Felvidék vulkáni hegysége kiváló túraterepekkel rendelkezik, mégis, talán télen vonzza leginkább a turistákat, a körmöci vonulat ugyanis a sífutók paradicsoma, s egyben, amiért szívünknek még oly kedves, a magyar sísport szülőföldje. Ide, az egykori Bars vármegye északi csücskébe 2012 telén látogatott el a Hazajáró.

Polyána

Az évmilliók emlékeit őrző kárpáti vulkáni vonulat egyik nagy öreg tagja, a Polyána tűzhányó maradványa itt pihen Felvidék szívében. A történelmi Zólyom vármegyében, a sajátos néprajzzal rendelkező gyetvai völgyből kiemelkedő hegység a kialudt vulkánok közül a legnagyobbak közé tartozik Európában. Központi részét egy hatalmas kaldera uralja. Külső palástján sok helyen felbukkannak a vulkáni múlt hagyatékai, az andezit lávafolyam kővé dermedt tanúi. Láva helyett ma már sűrű őserdők és havasi legelők, vagyis polánák takarják felszínét, vadonjai gazdag élővilágnak nyújtanak otthont. A hegy és környezete nemcsak a geológusok, de a turisták és a néprajzkutatók tiszteletét is egyre inkább kivívja. Íme a Polyánában készült filmünk.

Vepor

„Egyikében vagyunk az ország azon részeinek, miket még senkinek sem jutott eszébe megnépesíteni. Tíz mérföldnyi távolban nem találni egy falut; az egész hegyláncolaton nem visz keresztül egy járható út; maguk a gyalogösvények is rendesen elvesznek a hegyek kanyarodásai közt. Az egymásra boltozó tölgyek, bükkök alatt órákig eljárhat az ember anélkül, hogy saját léptein kívül egyebet hallana; az irtatlan fák alatt csak a fakó haraszt zörög.” (Jókai Mór: A Rima völgye) A Vepor Jókai idézte szelleme ma is itt honol a százbércű Felvidék kellős közepében, Gömör-Kishont, Zólyom és Nógrád határán, az Ipoly, a Rima és a Garam ölelésében. A földtan és az élővilág szempontjából is sokrétű hegység érintetlen ősvadonja rejti az Ipoly bölcsőjét. Szívében magasodik a Klenóci-Vepor ikonikus alakú vulkáni csúcsplatója. Völgyeiben Árpád-kori falvak és ébredező magyar közösségek kötik össze a fényes múltat a reménybeli szebb jövővel. Erről is mesél az itt készült film.

Korponai-dombság

A történelmi Hont vármegye keleti részén, a Jávoros-hegységtől az Ipoly völgyéig szelíden domborodó táj is képes elkápráztatni a turistát. A Korponai-erdő lankái egy ősi vulkanikus fennsíkot rejtenek, melyet az északról ereszkedő folyók szabdaltak fel. Míg a plató északon a magasabb kárpáti hegyekhez kapcsolódik, a többi oldalán hirtelen szakad le a folyóvölgyekre. Kiemelkedő bércein középkori magyar várak őrködnek a folyóvölgyek és szűkületek felett. Déli pereme nemcsak földrajzi, de néprajzi mezsgyét is jelent. Míg az északi, hegyvidéki részeket tót pásztornépek szállták meg, addig a déli, sík területeken magyar falvak települtek. Így alakult ki a fennsík peremén a magyar-szlovák nyelvhatár, melynek mindkét oldalán van mit szemügyre vennie az utazónak. Annyira megtetszett ez a közeli táj nekünk, hogy mindjárt két filmben is feldolgoztuk: az egyik a dombság keleti, míg a másik a nyugati oldaláról indul. De, hogy a vidék fő folyóját, az Ipolyt is feldolgozzuk, elkísértük előbb Balassagyarmattól Ipolynyékig, aztán Ipolynyéktől Ipolyságig, majd Ipolyságtól Ipolyszakállasig, végül Szakállastól a dunai torkolatáig. Sőt: 2021-ben a Börzsönyről leszakadt Helembai-hegységben is jártunk.

Jávoros

A Jávorosban ősi várak, ódon templomok, megújult kastélyok és gyógyfürdők idézik a századokat, amikor még Zólyom vármegye a Magyar Királyság virágzó vidéke volt. Sőt, volt idő, amikor a háborítatlan zólyomi erdőispánság, mint királyaink kedvelt vadászterülete, a lengyel határig ért. Azóta sok keserv lefolyt a Garamon, de a szocreál szürke köntöse mögül azért ma is felsejlenek egy régi, színes világ emlékei, idelent a völgyekben, és odafent, az Osztrovszki-hegycsoport alig ismert, északnyugati tagján, a Jávoroson.

Osztrovszki-hegység

„Nógrád éjszak, éjszaknyugati határán emelkedik a harmadkori trachitból és annak tufáiból felépült Osztrovszki hegység, amely a korponai völgyektől keletre a divény-gyetvai hágóig terjed. Trachit kúpjainak magassága 600-900 m között változik. Ezt a vulkanikus vidéket szabdalták fel a dél felé, az Ipoly irányába induló vízfolyások. A többnyire platformszerű jellegű hegyvidék viszonylag jó feltételeket teremt a mezőgazdasági tevékenység számára.” (Borovszky Samu) Hej, bizony a zsémbes, babonás, vén Nógrádban sem a puli tereli már Olej Tamás utódai juhait. Helyette villanypásztor szab határt a nyájnak. S ahogy a régi világ szépsége halványodik, úgy tűnik el a magyar szó is lassan a Felső-Ipoly mentéről, az Osztrovszki vulkanikus vonulatának árnyékából. Ahol a hegyek már bátrabban meredeznek a fellegek felé, odáig tart Nógrád. A szívünkben legalábbis mindenképp. Elég csak megidézni régi idők tanúit és megszólaltatni korunk őrállóit: nyomban mesélni kezdenek a zsémbes, babonás, vén Nógrádról.

Karancs

„Csonka hazánk egyik legérdekesebb vidéke Salgótarján és környéke, ahol a turista némi kárpótlást találhat az elvesztett, fenséges hegyvidékeinkért, mert a Karancs-Medves-hegység, a hatalmas erdőségek, bájos völgyek, festői népviselettel pompázó palóc falvak minden természetkedvelő igényét kielégíthetik.” Dornyay Béla: Salgótarján és vidéke (1933) Pompei, Grand kanyon, Olympos – mindezek egy helyen és palóc kivitelben. Nógrád és Gömör határvidékén, a Karancson, amely látványos formáit a trópusi ősidőknek és a vulkánkitöréseknek köszönheti. A Medves nyugati szomszédságában emelkedő Karancs földrajzi, történelmi és kulturális szempontból is figyelemre méltó. A jó palócok néprajzi hagyományaikkal, hegyes tornyú templomaikkal és Árpád-kori váraikkal őrködnek a hegység körül, melynek ásványkincseit régóta bányásszák. Trianon kettéhasította a vidéket, de nincs az a határ, amely elválaszthatná a sorsközösségben egymást formáló tájakat és embereket.

Medves-vidék

Gömör és Nógrád határán, a Barkóság magyar zamatú tája, a Medves- vagy Ajnácskői-hegységnek is nevezett dombvidék földtani értékei, a vulkáni bazaltkúpok és takarók változatos világa a Hazajáró tekintetét is magára vonja. A tanúhegyeken legendás várak ülnek, vadonjaiban szent források fakadnak, míg odalent a kis medencékben, Medvesalja magyar népe szívós akarattal őrzi és viszi tovább Huba vezértől örökölt hagyatékát.

Cseres-hegység

Hazánk egyik legszebb vulkanikus tája, a Medves-vidék egyre több látogatót vonz. A bazaltvulkanizmus azonban nem áll meg a trianoni határon, sőt, a Medves-fennsíkon túl, a ma Cseresnek nevezett hegységben talán még látványosabb geológiai képződmények, vulkáni kúpok, kipreparált kürtők, lávatakarók és vad erdők várják a turistákat. A látványos vulkáni formákat őrző középhegység vidékén 1845-ben még más idők jártak: a Felső-magyarországi utazásán lévő Petőfit is sokáig itt marasztalta a Nógrád és Gömör határán húzódó bazaltvidék. Palócföldnek ez az egyedi arculatú szeglete máig megőrizte magyarságát és néprajzi értékeit.

Sóvári-hegység

Neeem, a Nagy-Milicnél nem ér véget a Zempléni-hegység. Felhúzódik az Tokajtól egészen Eperjesig. Vulkanikus hegyláncának legészakibb tagja, a Sóvári-hegység nem sok bakancslistán szerepel. Pedig a vulkáni kúpok láncolatából felépülő vonulat rejti Felvidék legnagyobb opálkincsét, és ahogy neve is mondja, sótömzseiről is nevezetes. Sáros zord vidékén járunk, központjában a „felvidéki sóvidék” fővárosával, Eperjessel, hegykúpjain roskadozó várakkal és minden porcikájában magyar emlékekkel. Mert, ahogy a Zempléni-hegység felnyúlik Eperjesig, úgy húzódott fel a magyar népesség is Sáros vármegyéig.

Szalánci-hegység

„A Ronyva völgy mentén a Szalánci hegyek külön csoportja emelkedik. E hegycsoport közepét tágas völgység fekszi meg, a tömör hegység bomladozni kezd. A bomlás már Szaláncnál kezdődik és folytatódik tovább a Milicben, és a trianoni határt hordozó többi kisebb hegycsoportban. Akad nevezetesség, látnivaló ebben a hegycsoportban is. Fenn a nagyszalánci várnak meredek hegykúpon álló falai, lenn, közel a trianoni határhoz a meghitt erdei környezetben pihenő Izra-tó. Még az erdők is ugyanazok, akárcsak ideát. Idehaza szűkre szabott megcsonkult hazánkban sok-sok mása él a Sátorhegység tájképeinek, csak az ép-haza határain és a Kárpátokon túl nincs párja ennek a jellegzetesen magyar hegyvidéknek. S mégis elvették…” (Strömpl Gábor: A Sátorhegység túlsó fele, 1937) Elvették, bizony, s mindjárt ketté is szabták a Tokaj-Eperjesi-hegylánc középső tagját, a Szalánci-hegységet. A Nagy-Milic hegycsoportot hozzá toldották a Zempléni-hegységhez. Mert mindig ez történik, amikor a történelem beleavatkozik a földrajzba. De a vulkanikus eredetű Szalánci-hegység mit sem törődve a ráaggatott jelzőkkel maradt önmaga. 2014-ben forgattuk le a Szalánci-hegység című filmünket, de ha már itt jártunk, készítettünk egy részt a Sátoraljaújhely fölé emelkedő vulkanikus ormokról is.

Vihorlát

Az Északkeleti-Kárpátok belső, vulkáni vonulatát az Alföld felé folyó vízfolyások alaposan felszabdalták. Egyik tekintélyes tömbje, a Vihorlát tűzhányóroncsa sűrű erdőkkel borított meredek lejtőivel mint egy sziget emelkedik ki a nagy magyar Alföldből a Ciróka, a Laborc és az Ung folyók völgyei fölé. Kincses sziget ez, hisz az 1000 méteres magasságot alig meghaladó középhegység tetejét a markáns Szinnai-kő koronázza, míg kráterében csodás tengerszem csillan. Ez a hegység is úgy járt, mint jó néhány társa a Kárpátokban: miután 2014-ben meglátogattuk központi részét, úgy éreztük van itt még elég látnivaló, ezért 2024-ben egy második Vihorlát filmet is csináltunk.

Szinyák

Az Északkeleti-Kárpátok belső vulkáni vonulatában, a Vihorlát-Gutin hegyláncnak van egy kevésbé impozáns, de történelmi szempontból annál gazdagabb tagja. Bereg és Ung vármegyék határán, az Ung és a Latorca folyók között ívelődő alig 1000 méter magas Szinyák-hegységet már a 16. században Kék-bércnek nevezték. Lábainál és környező vulkáni kiemelkedésein magukra hagyott romok, és büszkén virágzó várkastélyok régi dicsőségekről és kudarcokról, véres csatákról és építkező békeidőkről mesélnek.

Borló

„A Borló-Gyil hegység a Vihorlát-Gutin láncolat tagja, Bereg s kis részben Máramaros vármegyében, a Latorca és a Borsova völgyei közt terül el, dél felé az Alföldre ereszkedik alá, míg északon a Dusina patak völgye a Keleti-Beszkidekhez tartozó Szolyvai havasoktól választja el. A Borló hazánk legnagyobb tufahegysége, leginkább erdős; alacsonyabb részeiben, különösen a déli völgyekben számos község fekszik. Jelentékenyebb közlekedési út nem érinti.” (Révai Nagy Lexikona: Borló-Gyil hegység, 1911) Mindig örömmel tért be a Hazajáró olyan feltáratlan hegységekbe, amelyeket elkerülnek a főutak, a turisták és alig akad róluk szakirodalom. A Borzsa medencéjéből szerényen kiemelkedő Borló-hegység első pillantásra, az északi, magasabb szomszédjai árnyékában tényleg nem tűnik túl izgalmasnak, de ha közelebbről szemügyre vesszük és bemerészkedünk turistautak nélküli vadonjaiba, a Buzsora kúpjára, a rejtett csodák mellett a felfedezés örömét is átélhetjük.

Avas

A Kárpátok belső vulkáni láncában a Vihorlát–Gutin-hegyvidék talán legszolidabb tagja, az Avas-hegység, és előterében, a „kies Avasi völgykatlan”. A földrajzi és etnikai szempontból is változatos vidéket a tősgyökeres magyarok mellett románok és ruszinok lakják, akik nem nagyon keverednek egymással.

Rozsály

„Fent a gerincen két külön világ találkozik: Máramaros és Erdély. A két különböző jelleg összeütközését nemcsak az emberek, de a növények, állatok, szelek és hegyek is megérzik. A nagybányai hegyek a kétféle világnak örökös elválasztói. Azoknak pedig, akiknek titkos útjai akadtak, a múltban is, ma is összekötői. Ezek az erdők termelték és rejtegették a szabadságért harcolókat, szegénylegényeket, menekülő kurucokat, ezek a szeszélyes sziklákkal díszített hegyek őrizték meg azoknak legendás emlékét is. Itt minden forrás, barlang, szikla regényes emlékekről suttog.” (Paradi Ferenc: A természetjáró Petőfi) Máramaros és a Nagybányai-medence peremterülete az évmilliós vulkáni tevékenységnek hála, a szó szoros értelmében valóságos kincsesbánya. A Rozsály tövében fekvő Nagybánya pedig nemcsak a föld mélyén rejlő színesfémércek fellegvára, de Koltóval egyetemben a bányavidéki magyarság szellemi központja is. A Rozsályról készült filmünk itt látható.

Gutin

„Volt egy 25 év körüli férfi, akire az urak nagyon haragudtak, mert mindenüket elszedett, és a szegényeknek adta. Elfogni nem tudták, mert mindig lóháton járt. Ha üldözték, csak eldobta a kantárszárat, s a ló már tudta, hogy merre menjen. Egy hatalmas hegyen a barlangokban eltűnt a lovával együtt. Ez a hegy erről a lóról kapta a nevét, mert Gutinnak hítták.” Így keresztelték el a Keleti-Kárpátok belső, vulkanikus eredetű láncolatának északi részén fekvő hegységet. A Gutin réges-régi földtörténeti korokban, évmilliókon át született: amikor egymásnak tolódtak a tektonikai lemezek, robbanások és vulkáni kitörések rázták meg a földet. Aztán az erózió jól megdolgozta, lepusztította a felszínt és ezen a viszonylag kis területen igen változatos élőhelyet alakított ki a növények, az állatok, majd az emberek számára is. Vulkanikus kúpok, krátermaradványok, egykori kitörési központokat jelző andezit sziklaalakzatok és alpesi legelők emlékeztetnek a Gutin geológiai múltjára. A törésvonalak mentén pedig a vulkáni utóműködések gazdag színesfémérc telérekkel termékenyítették meg a hegyet, amelynek bányászata évezredeken át biztos megélhetést nyújtott az itt élőknek. A Gutinról készült filmünket itt tudjátok megnézni.

Kőhát

Az Avas és a Gutin közé simuló Kőhát-hegység északra meredeken szakad le a Tisza völgyére, míg keleten a Máramarosi-medence határolja. Mert ez bizony már a Felső-Tisza vidékén kialakult Máramarosi-medence déli határvonulata. Az egykori Magyar Királyság egyik legfiatalabb, s egyik leghegyesebb vármegyéje történetét természetföldrajzi viszonyai, rengeteg hegyei határozták meg: a nehezen megművelhető zord hegyvidék a fa és a só birodalma volt évszázadokon keresztül. A Kőhátban készült filmünk is fent van a legnagyobb videó megosztón.

Lápos

Alig, hogy kiléptünk a Lápos vadregényes szorosából, és a táguló medence fölött, a Kárpátok vulkáni vonulatában megpillantottuk a folyó szülőföldjét, a Gutin és a Széples között elterülő Lápos-hegységet, további turistasorsunk meg is pecsételődött: elhatároztuk, hogy tovább haladunk a folyó mentén, egészen a hegyig, melynek rég szunnyadó vulkáni maradványai értékes színesfém érceket rejtegetnek. Ezeket már feltárták, nem úgy turisztikai értékeit. Erdők borította, patakok szabdalta, füves hátú gerinceit ritkán járják túrázók. Erdély északi határán a Láposvidék néprajzi szempontból is két világot köt össze: magyar nyelvszigetei még erdélyi mezőségi hatásokat tükröznek, míg fatemplomos falvai már Máramaros világát idézik.

Széples

„A Cibles jellegzetes három csúcsa koronáját képezik a hegységnek. És csakugyan úgy ül ott kiemelkedően az előkelő környezetből, mint egy király, mert az egész tájat uralja. Fiatal vulkáni kőzetből, andezitből áll, mely mint sziget emelkedik ki impozáns tömegével a környező kárpáti homokkőből. A Cibles mindent nyújt, amire egy vérbeli természetjárónak szíve vágyik. Árnyas erdei utak, zúgó patakok, madárdaltól hangos lomberdő, kísérteties némasággal susogó fenyves, havasi rétek, lankák és meredek, lejtők, gyepes magaslatok és kősziklák váltakozva fogadják a természet ölében lelki fölfrissülést kereső turistát.” (Knizsek Károly: A Cibles, 1941) Ott figyeli az ősi gyepűt ma is a Keleti-Kárpátok belső vulkáni vonulatában, a történelmi Máramaros, Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vármegyék határvidékén, a Lápos vidéke és a Radnai-havasok között markánsan kiemelkedő Széples. Az erős vulkáni utóműködés során képződött ásványkincseit évszázadok óta bányásszák. Völgyeiben archaikus kultúrát hordozó havasi népek élnek, s a hegység lábánál a Hazajáró a magyarság utolsó védbástyájára, a szórványok szórványára is rátalált.

Kelemen-havasok

A Kárpátok legmagasabb vulkáni hegysége, a Kelemen-havasok Erdély egyik legfiatalabb hegysége a maga úgy 6-9 millió esztendejével. Déli szomszédjától, a Görgényi-havasoktól a magának szűk, szépséges völgyet kimunkáló Maros választja el. És mivel a vulkán szoknyáján nincsenek települések, a szinte érintetlen erdők, a Marosba siető patakok hosszú völgyei mentén a hegység lábáig lehúzódnak. A Kelemen hordozza a Kárpátok legmagasabb vulkáni csúcsát, a több mint 2000 méteres Nagy-Kövest. De van e tájékon valami, amit tudni nem, csak érezni lehet. Valami megmagyarázhatatlan varázsa a végtelen erdőknek, a sejtelmes sziklás gerinceknek, az áthatolhatatlan ős buja vadonnak, amit talán csak az ősi tudást hordozó írófejedelem, Wass Albert tudott szavakba önteni. A Kelemen-havasokban több filmet is forgattunk: 2011-ben a hegység délnyugati oldalát és a csúcsrégiót jártuk be, míg 2022 tavaszán a Kis-Beszterce csúcsát másztuk meg.

Görgényi-havasok

„Hogy mennyire meg tudnak öregedni a hegyek, ékes példája ennek a Mezőhavas. Valamikor heves, indulatos tűzhányó volt, amely közeli és távoli társaival együtt csak úgy szórta a súlyos lávát, ma pedig végtelen nyugalommal fekszik, széles alapon elterpeszkedve a Görgény, a Maros, a Nyárád és a Kis-Küküllő vize között. Örökre elmúlt viharos ifjúsága, s már túl van férfikora hegyeket alkotó munkás évein is. Öreg, széles hátú, hatalmas, lapos hegység, amelyen könnyű és kényelmes végigmenni, míg elérjük kráterét, amelyet elsősorban illet meg a Mezőhavas elnevezés.” Tavaszy Sándor kedvelt erdélyi tetője, a Keleti-Kárpátok belső vulkáni vonulatának vadregényes tagja, a Görgényi-havasok. A Maros völgye, a Gyergyói-medence, a Hargita, és a Sóvidéki-dombság határolta hegységet három részre osztotta a természet ereje. Természetesen mindhárom részt leforgattuk, előbb a Központi-Görgényt, aztán az Északi-Görgényt, végül a Dél-Görgényt, de, hogy ne maradjon ki egy természeti csoda sem, 2025 őszén a Felső-Maros-áttörésben is körülnéztünk.

Görgény-Hargita-fennsík

A Görgény-Hargita-fennsík a vulkáni tevékenység, majd a víz eróziós munkája összjátékaként alakult ki a földtörténeti korokban. Itt az évszázadok során az erdélyi hegyi szórványtelepülések legnagyobb kiterjedésű láncolata fejlődött ki. A Láz tetőnek is nevezett hegyhát a XIX. század második felében vált a birtokos községekből a havasra költöző székelyek állandó szállásává. A havas népe azóta is főleg növénytermesztésből, állattartásból és kézművességből él. A fennsíkon mindjárt két filmet is forgattunk: egyet Székelyvarságon, egyet pedig Székelyvarság környékén.

Hargita-hegység

Udvarhelyszék és Csíkszék közé ékelve fekszik – mintegy természetes határnak kijelölve – a Hargita úgy 70 km hosszan elnyúló hegytömege. Ám a Keleti-Kárpátok leghosszabb vulkáni hegysége nem elválasztja, hanem lávaformáival, gazdag élővilágaival, életet adó földjével, örökzöld fenyveseivel, friss patakjaival, gyógyító ásványaival inkább összeköti egymással a havason és a völgyekben éldegélő székely népcsoportok sorsát. Nem véletlenül nevezik a székelyek „szent hegynek” a Hargitát, amelynek legmagasabb csúcsa, a mitikus Madaras olyan igazodási pont, amelyet egyszer – éljen bárhol is – minden magyar embernek meg kell látogatnia. A Hargita nagy szerelmes írója, Tamási Áron azt mondta: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!” Mi először 2011 telén voltunk itt otthon, de később bejártuk a hegység északi és déli hegytömbjeit is újabb filmek kedvéért.

Csomád-hegység

A Kárpátok belső, a Börzsönytől a Hargitáig húzódó vulkáni koszorújának a legutolsó és egyben legfiatalabb tagja, a Csomád-Büdös hegycsoport nem véletlenül Székelyföld egyik legnépszerűbb vidéke. Nyúlványát a rakoncátlan Olt folyó a tusnádi szorosban áttörve választotta le a Hargita déli vonulatáról. Északon az Alcsíki-medence, keleten a Bálványos patak határolja, míg délen a Bükszádi-medence választja el a Bodoki-havasoktól. Az egykori vulkáni működés örökségeként máig megőrizte bizarr hegyformáit, meredek kúpjait, kalderáit, épen megmaradt különleges krátertavait, a hegy gyomrából feltörő változatos gyógyforrásait, bűzös gázkiömléseit, melyek köré nevezetes fürdőhelyek épültek, no és persze legendák szövődtek. A Csomád vadonjaiban a székely mondavilág alakjai lakoznak: táltosok, boszorkányok, tündérek és óriások lesik lépteinket, miközben a hegy kincsei után kutakodunk. A filmet itt tudjátok megnézni.