A vulkánosság előtti évmilliók

Oligocén-miocén ősföldrajzi kép

A Börzsöny történetét talán az oligocén (38-24 millió év) földtörténeti korral kell kezdeni, hisz főként ettől az időszaktól kezdve rakódtak le azok a tengeri üledékek, melyek a vulkáni összlet feküjét képezik.
Az alsóoligocén végi transzgreszióval ismét helyreállt a kapcsolat a világtengerekkel. A tenger előrenyomulása a hegységközi medencéken át észak-északkelet felől érte az Északi-középhegység középső és nyugati területeit, valamint a Dunántúli-középhegység északkeleti sávját. Az eocén végére ugyanis az egykori Tethys két ágra különült. A déli ág a mai Földközi-tenger közvetlen elődje, az északi ág a Paratethys, amely a felmagasodó Dinaridák – Kárpátok – Alpok révén választódott el a déli ágtól.
A középsőoligocénban felerősödött a Pelsói-nagyszerkezeti egység északkeleti irányú kitérő mozgása és a környező hegységkeret kiemelkedése. Mindez a középhegységi pászta tektonikus differenciálódásával, a tengerrel borított területek kiterjedésével és felgyorsult üledékképződéssel járt együtt. Hasonló ősföldrajzi kép jellemezte a felsőoligocént is. A Börzsöny ekkor átmeneti (lagunáris, sekélytengeri) terület, az éghajlat meleg, csapadékos szubtrópusi-trópusi. A középsőoligocénban keletkezett partközeli-sekélytengeri üledék a Hárshegyi homokkő. Nyílttengeri képződmény a szélesen elterjedt Kiscelli agyag. Mélytengeri üledékek (Szécsényi slír) a Börzsönytől keletre jellemzőek.
Az oligocén végén beinduló szávai orogén fázis áthúzódik az alsómiocénba is. Hatásaként visszahúzódik a tenger és egy újabb – a miocén elejére kiteljesedő – lepusztulási folyamat kezdődik el. Az eggenburgi emelet (22-20,3 millió év) ismét egy új üledékképződési ciklussal indult. A szávai orogén fázisban fellépő kompresszió az alpi- és kárpáti-hegységkeret kiemelését eredményezte, és ez a hegységi előtereken fokozott üledékképződéssel járt (Szécsényi slír, Pétervásárai homokkő).
Az ottnangi emeletet (20,3-18,7 millió év) az alsó-riolittufa választja el az eggenburgi emelettől. Az ősföldrajzi kép hasonlít az előző korszakbelihez. A Börzsöny átmenetet képez tenger és szárazföld között. Még mindig meleg (évi középhőmérséklet 18,5ºC), csapadékos (1400 mm) az éghajlat. A kárpáti emeletben (18,7-16 millió év) sem változik a hegység helyzete, továbbra is átmeneti jellegű üledékek (meszes kavics, homokkő) halmozódnak fel.

Az alaphegység

Az első kitöréstermékek egy medencében rakódtak le. Ez a medence egy délnyugat-északkelet irányú szerkezeti vonallal (Diósjenői vonal) kettéosztott aljzat fölött jött létre, melynek északi részét a Veporhoz tartozó kristályos metamorf képződmények alkotják, déli részét pedig a Dunántúli-középhegységgel és a Naszállyal rokon kifejlődésű karbonátos kőzetek. A kristályos alaphegység főként gránit, gneisz, csillámpala összetételű, a zárványok alapján valószínű, hogy az újharmadidőszakig a felszínen volt. A kristályos palákat Diósjenőnél 500-700 m körüli mélységben érték el a fúrások, míg a Nyugati-Börzsönyben 1200 m mélységben találtak rájuk. Utóbbinál a kristályos palák felett közvetlenül 250 millió éves, a földtörténet ókorából származó üledékes kőzetek helyezkednek el. Pantó György a kárpáti szárazföldi kavicskonglomerátum anyagából ítélve, a hegység legészakibb részén is triász üledékeket feltételez a mélyben, amelyek azonban nem délalpi kifejlődésűek. Összetételében a bükki típusú triász képződmények fordulnak elő, sötétszürke színnel, főleg dolomit túlsúllyal, a sötétszínű mészkő, márga, meszes homokkő és sötét tűzkődarabok mellett. (Akárcsak a Selmeci-hegység aljzatában.) A diósjenői vonaltól délre lévő karbonátos kőzetek vastagsága a mélyfúrások alapján tekintélyes lehet. Erre utal a Déli-Börzsöny vulkáni kőzeteinek nagy karbonáttartalma. Meg kell még említeni, hogy a hegység belsejében végzett fúrások eocén üledékeket is elértek, ahogyan nincs is olyan messze a kosdi eocén felszíni előfordulása sem.

A vulkáni fekü

A kristályos kőzetek és a triász rögök már jóval a vulkanizmus előtt a mélybe süllyedtek, és felszínükre kb. 30 millió évvel ezelőtt először az oligocén tenger, majd 25 millió évvel ezelőtt a miocén tenger üledékei rakódtak. Az 1000-1100 méter vastag üledékösszlet (Hárshegyi homokkő, Kiscelli agyag, Budafoki homok) gyakorlatilag folyamatos. Az oligocén-miocén üledékek főként a hegység keleti peremén tanulmányozhatóak, mert egyrészt a Börzsöny nyugat felé megbillent, másrészt a nyugati részt a vulkanizmust követően elöntötte a bádeni tenger.
A legidősebb fekü üledékek Bánk, Romhány, Rétság, Tolmács térségében találhatóak, a középsőoligocén Hárshegyi homokkő formájában. A hegység közvetlen keleti peremén csak a felsőoligocén üledékek, homokkő, kavicsos homok, homokos agyag és agyagképződmények jelentkeznek északnyugati dőléssel. A Börzsönyhöz közelebb eső részeken inkább a homokos képződmények, míg a távolabbi keleti és délkeleti részen az agyagosak jelennek meg. Ez mutatja az oligocén tenger partközeli kifejlődését a Börzsöny közelében. A felsőoligocén rétegek legfelső része aprókavicsos anyagból és homokból áll, amely nehezen különíthető el a felette települő fiatalabb kavicstól. Érdekes e rétegek nagyobb vastagsága (400-500 m) és a durva homok és kavics nagyobb szerepe. Horusitzky F. szerint, a felsőoligocént iszapos és homokos üledékek képviselik gyenge barnakőszén nyomokkal, például Drégelyvár és Nagyoroszi között, a nógrádi Várhegy alapzatában és a Duna-völgyben. Szob és Helemba környékén is találhatóak oligocén márgás, agyagos üledékek.
Az oligocén végi regresszió nyomai a kavicsos parti üledékek. Anyaga homokos agyag és csillámos, laza, anomiás homok, finomabb-durvább kavicsrétegekkel, egy-két méteres homokkő közbetelepülésekkel. Ezt a kifejlődést Vadász Elemér az eggenburgi (akvitániai-burdigáliai) emelet elejére helyezi, és kiemeli nem általános elterjedését.
A Börzsöny keleti peremének alsóhelvéti (ottnangi) és felsőhelvéti (kárpáti) emeleteinek kifejlődését a következőképpen osztják be: alsóhelvéti (ottnangi) terresztikus kavics, középsőhelvéti tengeri rétegek és felsőhelvéti (kárpáti) kavics. Ennek megfelelően Diósjenő környékén (Nagyorosziig) a felsőoligocénre iszapos (akvitániai) és homokköves (burdigáliai) rétegsor települ, erre alsóhelvéti (ottnangi) slír, arra pedig a több tucat méter vastagságú durva kavics. Báldi Tamás szerint a diósjenői helvéti rétegeken belül homokkövet, homokkőpados márgát, foraminiferás, gyéren glaukonitos, laza homokkő-konglomerátum összletet lehet megkülönböztetni.
A helvéti (ottnangi) tengeri rétegek kifejlődése Nógrád vidékén slíres, homokos márga, néhol durva homokkő, északra meszes homokkőpadok, amelyek Diósjenőnél túlsúlyra jutnak. Diósjenőtől északra a homokos fáciesek elterjedtebbek a kezdeti vulkáni működést jelző tufa közbetelepülésekkel. Az itt előforduló tengeri rétegek (Nagyoroszi, Drégelypalánk) eltérőek a honti kifejlődéstől. Itt az andezit feküje felsőhelvéti kavics, mely észak felé erősen kivastagodik, és amelynek felső részeiben már jól felismerhetőek a fokozódó vulkáni működés nyomai. A kavicsösszlet túlnyomóan kvarcitot, gránitot, gneiszt, ritkán kvarcdioritot, mészkövet és dolomitot tartalmaz. Az alsóhelvéti (ottnangi) terresztikus kavics Nagyoroszitól északra és északnyugatra eltűnik, az egész északi peremen jelenléte feltételezett, bár a tengeri kifejlődésű slíres rétegek teljesen elfedik. Ez a slíres réteg Nagyoroszi, Drégelypalánk és Hont környékén a legelterjedtebb, bár keleti része, a Honti-szakadék a nyugatitól eltérő kifejlődésű. A vulkanizmust megelőző alsómiocén tengeri üledékképződést a Honti-szakadékban lehet a legjobban tanulmányozni. Itt helvéti slír települ a kavicsra márgás és homokos rétegek formájában, nyugat-északnyugat irányú dőléssel, tektonikusan eléggé igénybe vetten. Az agyagrétegekben számos kagylófaj teknője ismerhető fel. A szakadék teteje felé az agyagrétegek közé vulkáni por települ.
A helvéti tengeri rétegek Honttól nyugatra eltűnnek a felsőhelvéti kavics alatt, amely e területen egyedüli helvéti kifejlődésként jelentkezik. E képződmények a Börzsöny alá húzódva, több helyen, a belsőbb részeken is a felszínre kerülnek a vulkáni kőzetek alól (Nagy-völgy, Sárkány-törés). A hegység nyugati felén olyan vastagok a bádeni üledékek, hogy csak pár fúrás mutatta ki (pl. Ipolydamásd) a vulkanizmus előtti tengeri üledékeket. Délebbre kalandozva, Márianosztra környékén találhatóak miocén eleji homokkövek, de vulkanizmus előtti tengeri üledéksorozatot a Kóspallag-Nagyirtáspuszta út bevágásában is felfedezhetünk.
Az üledékes feküből fokozatosan fejlődik ki a vulkáni összlet. Az átmeneten 50-150 méter vastagságú vulkáni-üledékes rétegcsoport helyezkedik el, mely őslénytani adatok tanúsága szerint már a bádeni emelet legaljába tartozik.

Összeállította: Kenyeres Oszkár