A Börzsöny morfológiája

A Magas-Börzsöny

A Magas-Börzsöny a hegység legmagasabb, központi része. Északon és keleten a Kemence-patak, nyugaton az Ipoly völgye, délen a nagybörzsönyi Hosszú-völgy – Kóspallag – Szokolya vonallal határolt. E tömb legjellemzőbb vonulata a Kemence-patak és a Csarna (Fekete) -völgy találkozásából kiinduló, nagyjából észak-déli irányú, mintegy 12 kilométer hosszú főgerinc, melynek kiemelkedő pontjai a Miklós-tető (724 m), a Magosfa (916 m), a Csóványos (938 m), a Nagy-Hideg-hegy (864 m) és a Nagy-Inóc (826 m). Ugyancsak a Magas-Börzsönyhöz tartozik a Fekete-völgy nyugati oldalán húzódó nyolc kilométer hosszúságú gerinc. A két gerinc közti katlan, azaz a Fekete-pataki kaldera felszínét északi lefolyású patakok szabdalják fel. A mély völgyek közötti hegyhátak csúcsai mintegy 300 méterrel alacsonyabbak a katlant körülzáró csúcsoknál. A főgerincből a Csóványos körül legyező alakban – észak és kelet felé – oldalgerincek ereszkednek alá, amelyekből 600-700 méter magas csúcsok emelkednek ki. Az oldalgerincek között a hegység külső palástján sugarasan futnak le a sebes folyású hegyi patakok.
A főgerinc a Nagy-Inóccal és a Korom-bérccel kezdődik, melyek tetején nagyon szép lávaár-maradványok vannak, melyek lapokra hasadozva pusztulnak, így táplálva az oldalukban lévő kőfolyásokat. A Nagy-Hideg-hegy hajdan kitörési centrum volt, piroxénandezit-lávái a Magas-Börzsöny legfiatalabb működése során törtek fel. Rétegvulkáni felépítésű, az andezitagglomerátum törmelékes rétegeit a lávakőzetek sötétebb padjai tagolják, melyek helyenként piroxénből, helyenként amfibolból tartalmaznak többet. Tovább haladva az Égés-tető következik, majd a Hangyás-bércen újabb lávapadok, melyek meredeken szakadnak le a kaldera belseje felé. A Csóványos előtt láthatók talán a legszebb krioplanációs tornyok (Szabó-kövek, Korona-kő), illetve a Haramia-lyuk, mely a középkorban a várak közti jelzőrendszer része volt. A hegység legmagasabb pontja, a Csóványos (938 m) rétegvulkáni felépítésű tömbje hiperszténes biotitamfibolandezit agglomerátumból áll. Tetején 1979 óta geodéziai torony van, melyet a kirándulók kilátóként használhatnak. A Csóványostól északnyugatra a főgerincen előbb a Saskő (876 m), majd a Magosfa (916 m) impozáns csúcsai következnek, melyek anyaga szintén rétegvulkáni felépítésű, amfibolos piroxénandezit. A Magosfa környékén szép kőtengerek láthatók. Innen a gerinc meredeken megy le a Dosnya-nyeregbe, ahol piroxénes amfibolandezit a fő kőzetalkotó. Ez után nyugat felé a Miklós-tető (724 m) következik, melynek amfibolos piroxénandezitjébe, főként a csúcs délkeleti részén telérek (amfibolos biotitdácit, biotitos zöldamfibolandezit, amfibol-oxiandezit) nyomultak be. A csúcson lávapadok bújnak ki. A Miklós-tető után a gerinc északra fordul, és a Godóváron keresztül éri el a Fekete-völgyet. A Godóvár (574 m) és a Kis-Csörcsöle völgyének környékén igen idős rétegvulkáni összlet (biotit amfibolandezit és agglomerátumos tufa) található, emellett az itt fészkelő parlagi sas miatt ezek fokozottan védett területek.
A Fekete-völgy nyugati oldalán húzódó gerinc első jelentősebb csúcsa észak felől a Jancsi-hegy (586 m), majd a Holló-kő (685 m), melyek főleg piroxénes amfibolandezitből állnak. A Holló-kő (mely Karátson Dávid szerint lávadóm-felnyomulás) oldalában szép krioplanációs formák alakultak ki. A gerinc északabbi szakaszán (Ökör-orom, Kövirózsás) nagyon szép kőtengerek láthatók, míg a délebbi folytatásba eső Várbükk (743 m) és Salgóvár (715 m) amfibolos piroxénandezitből épül fel. A Lófarkú (726 m) után a gerinc délnyugatra fordul, és a 714 méter magas Magyar-hegyen keresztül Nagybörzsöny irányába lealacsonyodik. A Magyar-hegy anyaga andezitagglomerátum környezetű piroxénes amfibolandezit.
Nagyon érdekes és szép a hajdani ősvulkán kalderájának belseje. A főgerinc alatt több helyütt alakultak ki krioplanációs lépcsők, talán a legszebben a Nagy-Inóc belső oldalán. A legimpozánsabb krioplanációs tornyok (több tucat) a Csóványos és a Magosfa alatti részen vannak, közülük is kiemelhető az Oltár-kő, a Kőkorsó és a Törés-kő. A lávakőzetek aprózódásával kőtengerek, kőfolyások keletkeztek a Nagy-Inóc, a Nagy-Hideg-hegy, a Hangyás-bérc, a Mogyorós-bérc és a Miklós-tető oldalában. A kaldera belsejébe több oldalgerinc fut le (Pintér-bérc, Kuruc-bérc, Hangyás-bérc, Mogyorós-bérc, Viski-bérc, Szívfájó-bérc, Szecskő-bérc, Sátán-bérc, Drinó-bérc), melyek anyaga főként amfibolos piroxénandezit. A Mogyorós-bérc és a Viski-bérc lábánál a Tűzkigyulladt-rét és a Fekete-rét környékén van az az 1-1,5 kilométer átmérőjű kürtőkitöltés, melyből sugárirányban andezittelérek futnak. Ilyen telér például a Sátán-bérc, a Drinó-bérc és a Szecskő-bérc.
A börzsönyi ősvulkán külső részén lávafolyások és piroklasztikumok váltakozásából épült fel a rétegvulkáni szerkezet, melyet az erózió völgyekre és gerincekre szeletelt. A nyugati gerincről eróziós és deráziós völgyekkel tagolt, széles hegylábfelszín fokozatosan ereszkedik le az Ipoly teraszos völgyére. Ebből a Hegyes-hegy (436 m) piroxénes amfibolandezit kürtőkitöltése emelkedik ki meredeken, majd tőle északra a perőcsényi kürtőkitöltés. Hasadék mentén nyomult a felszínre a Vörösmárom piroxéntartalmú amfibol-oxiandezitje, de ez mellett több telér is fut e területen. A Fekete-völgytől keletre az észak felé futó völgyek többsége Királyházánál egyesül a Kemence-patakkal. Itt vannak olyan gerincek (Pléska-bérc, Rakottyás-bérc), melyeket lávanyelv véd, és annak dőlése közel egyirányú a gerinc lefutásával. Más gerinceken a gerincvonaltól eltérő szög alatt húzódik át a rétegvulkáni felépítés rendszere. Ebben az esetben a lávakőzet sokkal könnyebben kipreparálódik, mint az agglomerátumból álló andezit. Később a lávaárak a külszíni letarolás hatására lemezekre, darabokra hullanak szét, és sokszor az egész hegyoldalt elárasztják kőfolyással. A nagy darabokból álló agglomerátum nem esik így szét, ezért ha mállása gyorsabb is, de darabjainak helyzeti energiája nehezebben szabadul fel, ezért a hegyoldalakban kipreparált sziklasorokként jelentkezik (Nagy-Mána). Ez a magyarázata annak, hogy a Kemence-patakba a Csóványos-Miklós-tető felől induló völgyek csak keleti irányból betorkolló patakokkal rendelkeznek. A völgyek közötti gerincek nyugati oldalai laposabbak, kevésbé feltártak, míg a keleti oldalak meredekek, kőfolyásosak, jól feltártak. Ugyanez igaz a nyugati gerincről lefutó völgyekre is. A Godóvár alatt futó Kis-Csörcsöle-völgyön túl a Miklós-bérc, majd a Nagy-Csörcsöle-völgy siet le észak felé, hogy aztán a Pléska-bérc széles, lapos háta következzen, melyet az említett piroxénes, hiperszténes amfibolandezit lávanyelv takar. A keletre következő Nagy-Oros-bércről nyugat felé szebbnél-szebb kőtaréjos gerincek (Sűrű-patak-bérc, Tamásvár-bérc) futnak le a Dosnya-völgybe, köztük kőfolyásos völgyekkel. A másik oldal (Ördög-oldal) meredeken ereszkedik le a Bacsina-völgybe, melytől keletre a Rakottyás-bérc (piroxénes amfibolandezit) emelkedik ki, mely széles hátként ereszkedik le északra. Itt is a lávanyelv dőlésszöge azonos a gerinc dőlésszögével, így ez a bérc nincs felszabdalva, de említésre méltók krioplanációs formái (Rend-kövek, Kopolya-kövek). A Rakottyás-bérc túloldalán a Nagy-Mána-bérc (amfibolos piroxénandezit) áll, mely meredeken szakad le a mélyen bevágódott Rózsás-völgybe, melynek vízgyűjtőjén érintetlen a börzsönyi erdő. Az ezt követő Pogányvár már újra piroxénes amfibolandezitből épül fel. Felső részén, a Varsa-tető irányában nagyon sok a krioplanációs forma. Andezitagglomerátum környezetéből emelkedik ki a Málna-hegy (769 m), melytől keletre már csak a Dobó-bérc és a Kis-Mána-bérc fut le a Kemence-patakhoz. Vulkáni törmelékből épülnek fel a Királyréti-medence felé hosszan lefutó gerincek, lejtők (Saj-kút-bérc, Kecske-hát-bérc), melyekből jellegzetes csúcsok, egyedi rétegvulkáni romok (Magas-Tax, Darabos-hegy) dolgozódtak ki viszonylagos nagyobb keménységük miatt a környezetükből. A Diósjenő, Nógrád és Királyrét közti terület lakkolitjai a Börzsöny nyugat felé való billenésével kerültek jobban a külső erők „vésőjének” munkája alá (Csehvár, Madaras-fa, Bárány-bérc, Boros-hegy, Ól-hegy, Meleg-hegy, stb.). A keleti oldalon nem alakult ki olyan szépen a hegylábfelszín, mint nyugaton; itt a hegyek meredeken szakadnak le a Nógrádi-medencére. A Magas-Börzsönyből délkelet felé tartó gerincek (Szép-bérc, Száraz-fa-bérc) hegylábfelszínként ereszkednek le a Déli-Börzsöny irányába. Érdekes terület a Nagy-Inóc és a Magyar-hegy közötti vidék, mely biotitos amfiboldácitból áll. Az itt található vulkáni formákat (Kuruc-bérc, Nagy-Pogány) több kutató szubvulkáni testként tartja számon, míg Karátson Dávid lávadómokként.

Az Északi-Börzsöny

Az Északi-Börzsönyt a Magas-Börzsönytől a Kemence-patak választja el. Egymástól eléggé eltérő felépítésű hegycsoportokból áll, melynek tagjai a Kámor (661 m), a Kőember (609 m), a Bugyihó (633 m), illetve a Nagy-völgytől északra a Karajsó (524 m), a drégelyi Várhegy (444 m) és a Dobogó-hegy (429 m).
A Kemence-patak völgyétől északra eső hegyvidék észak felé fokozatosan alacsonyabbá válva, csökkenő térszínnel simul bele az ott kifejlődött fedő, illetve fekü kőzetek térszínébe. A Kemence-pataki kaldera maradványa jól kivehető a Kemence és az Oroszi-Závoz közti gerincben, melynek főbb csúcsai a Lopona-fő (545 m), a Bugyihó (633 m), az Oszlopó-fő (600 m) és a Csurgó-fejezet (617 m). Az úgynevezett Hegyhát déli lejtőjét nagyon kevés völgy szabdalja, nyugat felé enyhén hajlik. Ettől a gerinctől keletre, a Závoztól északra, felszínre nem jutott lávából szilárdultak meg a Kőszirt (590 m), a Kámor (661 m), a Király-hegy (600 m), a Kőember (609 m) és a Karajsó (524 m) szubvulkáni formái. Érdekesség, hogy keletről még egyetlen völgynek sem sikerült regresszióval hátravágódni és elhódítani a Kemence-patakot. Erre a Závoznál lenne jó alkalom, ahol a Kemence-patak majdnem kilép a hegységből, mikor 250 méterre megközelíti a vízválasztót. A Drégelyvár 444 méteres csúcsa agglomerátumból áll. Ez már a Nagy-völgyön túli terület, a Börzsöny legészakabbi gerincvonulata. Keleti szárnya, a Pulya-hegy – Kőkapu – Kecske-bérc – Drégelyvár vonulat keletre keskenyedő és inkább délnyugatra, a Nagy-völgy felé lejtősödő felszín. Az észak felé tartó völgyek csak a külső peremen kezdődnek, nem a gerincek alatt. A nyugati szárny, a Kalakocs-völgyig és a Honti-szakadékig egységes, alig feldarabolt, északnyugatra elég erősen lejtősödő felszín. Felületét Bernecétől keletre a Mészdombon és az Irtvány-hegyen vastagon borítja a lajtamészkő takarója.

A Délnyugati-Börzsöny

A hegység Nagybörzsöny – Márianosztra, illetve az Ipoly közötti része Délnyugati-Börzsöny néven különíthető el. Csak legmagasabb csúcsa, a Nagy-Sas-hegy éri el a 600 méteres magasságot. A többi csúcs (Só-hegy, Nagy-Koppány, Kopasz-hegy, Tolmács-hegy, Nagy-Galla) valamivel alacsonyabb.
Az itt kialakult vulkáni formák eredetük szerint szubvulkáni testek, kürtőmaradványok, lakkolitok. Karátson Dávid szerint lávadómok (Karátson D. 1997), vagyis elsősorban lávakőzetekből épültek fel, amelyet agglomerátum vesz körül. A Bezina-patak és a Medres-patak között húzódik a Nagy-Sas-hegy (609 m), a Só-hegy (584 m), a Kopasz-hegy (508 m), a Vastag-hegy (497 m), a Közép-hegy (420 m) és Széles-hegy (412 m) kúpokból álló sorozata, melyek biotit-piroxén-amfibolandezitből állnak. A Bezina-pataktól, illetve a Damásdi-pataktól nyugatra található vonulat főbb tagjai többek között az Alsó-Cikó-hegy (361 m), a Felső-Cikó-hegy (360 m), a Zuvár (313 m), a Varjú-hegy (402 m), a Nagy-Galla (479 m), a Sákola-tető (489 m), a Nagy-Koppány (548 m), a Róth-hegy (432 m) és a Gömbölyű-kő (509 m). Ezeknél a fő kőzetalkotó ásványok az amfibol, a piroxén és a biotit. Nagyirtáspusztától nyugatra és északnyugatra a jelentős kürtőkitöltések vagy lávadómok a Nagy-Gyertyános (511 m), a Tolmács-hegy (528 m) és a Hegyes-hegy-orom (571 m), utóbbinál nagy mennyiségben már piroklasztikumok is jelen vannak.

A Déli-Börzsöny

A Déli-Börzsönyt nyugaton a Bőszobi- és a Medres-patak, északon a Kóspallagi- és a Márianosztrai-medence, keleten a Katalin-völgy, délen a Duna határolja, ahová a Szent Mihály-hegy meredek sziklafallal zuhan alá. A hegycsoport legmagasabb pontjai a Hegyes-tető, a Szent Mihály-hegy és a Gál-hegy.
A Déli-Börzsöny felépítése bonyolult, az üledékes és a vulkáni kőzetek szeszélyesen helyezkednek el területén. A Visegrádi-hegységről, a Duna által leválasztott Hegyes-tető (482 m) és Szent Mihály-hegy (484 m) jórészt piroxénandezitből áll, de a Dunára néző oldalában megjelennek lajtamészkő foszlányok is. Itt található a Börzsöny legnagyobb barlangja, a Remete-barlang. A vízválasztó keleten húzódik, ezért a Nagymarosra futó völgyek rövidebbek (Templom-völgy), míg a Zebegénybe futók (Bodzás-völgy, Katlan-völgy) hosszabbak. Az északi részen egyre gyakrabban jelenik meg a lajtamészkő (Fehér-hegy, Törökmező). Keletre a Mosom-patak és a Morgó-patak völgye között a Kelemen-hegy (361 m) és a Gál-hegy (377 m) rögei találhatók. Az itt álló Nagy-Kőszikla-hegyhez (346 m) kapcsolható a korai vulkáni szakasz kalderája (Karátson D. 1997), illetve ettől, és az imént tárgyalt Szent Mihály-hegytől északra eső területre helyezhetők a korai vulkanizmus kalderaroncsai (Magasrét, Pusztatorony, Börzsönyliget, Magyarkút). A Morgó-patak és a Les-patak között a kismarosi Kálló (244 m) és a Király-kő (254 m) amfibolos, piroxénes andezittufa tömbjei vannak, melyek észak felé belesimulnak a Szokolyai-medencébe. A medence felett, a Les-völgy és a Katalin-völgy között magasodik a Nagy-Kő-hegy (383 m) és a Magas-hegy (337 m) alkotta gerinc, mely egykoron kalderaperem volt. A Katalin-völgytől keletre már csak a Fenyves-hegy vulkáni eredetű.
A kismedencék közül a legkevésbé tagolt a Márianosztrai-medence, mely délnyugat-délkelet felé erősen nyitott. Északról és nyugatról vulkáni kúpok határolják. A medence délnyugati kijárója, a Damásdi-patak völgye két nagy andezitből felépülő hegy, a Zuvár és a Csák-hegy között vágódott be. A Csák-hegyet – mely kétféle típusú andezitből, és dácitból épül fel – összetett lakkolitnak tartják, de Karátson Dávid szerint ez is lávadóm (Karátson D. 1997). A Kóspallagi-medence a keleten emelkedő Fekete-hegy (480 m), az északi Szép-bérc (632 m), a nyugati Kopasz-hegy (508 m) és Alsó-hegy (351 m) között helyezkedik el, dél felé nyitott. A medencéhez tartozik a kisinóci kis öböl is. A Királyréti-medence peremén különböző magasságú andezit-rögök emelkednek, déli kijárója a szűk Morgó-patak völgye. A Kóspallagi-medence és a Szokolyai-medence között emelkedik a Pap-hegy lakkolitja, mely biotit-amfibolandezit lávakőzetből áll. A börzsönyi kismedencék közül a Szokolyai-medence a leginkább felszabdalt. Itt a fúrások 200 méter vastagságban harántolták a vulkanizmus előtt lerakódott agyagos, homokos üledékeket. Kuriózumnak számít a fúrásokkal felfedezett olajpala és a diatómaföld. A vulkáni működés utáni tengerelöntés lajtamészkövet hagyott hátra. Hasonló módon keverednek az üledékes és vulkáni kőzetek Magyarkút környékén. Itt a lajtamészkő mellett, vízben lerakódott vulkáni tufát és agglomerátumot, illetve legalul kvarckavicsréteget lehet tanulmányozni.

Összeállította: Kenyeres Oszkár